A nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere
A nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere
A) Hangtani jelenségek és a zeneiség. – Idetartoznak a hangos beszéd akusztikai (hangzásbeli) eszközei: a hangállomány; a hangsúly, a hanglejtés, a szünet stb., továbbá az írásjelek és a hangzásban betöltött szerepük; valamint – elsősorban a művészi stílus zenei jelenségei: a hangutánzó és hangfestő szavak és a verstani eszközök: versforma, rím, alliteráció stb.
B) A szó- és kifejezéskészlet. – Itt tárgyaljuk a szójelentés stilisztikai vonatkozásait: többértelmű és rokon értelmű szavak; a szókincsrétegeket: tájszavak, idegen szavak, argó stb.; a szófajok szerepét; a szóalkotás (összetett és képzett szavak) stilisztikai lehetőségeit; a frazeológiai jelenségeket: szólások, közmondások, szállóigék stb.; a tulajdonnevek stilisztikai szerepét.
C) Az alak- és mondattani jelenségek stilisztikai lehetőségei. – Ezen belül: variánsok a szótövekben, a névszó- és igeragozásban, a szószerkezetekben, a mondatfajtákban, a szó- és mondatrendben stb.
D) Képek és képi ábrázolás. – A szókép és fajtái, a komplex kép: a leíró és költői kép; stb.
E) Szövegstilisztikai jelenségek. – Ide soroljuk a mondaton túlmutatókat: kapcsoló és utaló elemek; bizonyos alakzatok, mint az ismétlés, a halmozás, a fokozás, az ellentét stb.; továbbá a szöveg egészére kihatókat (közlésformák: egyenes, függő és szabad függő beszéd; közlésfajták: elbeszélő, leíró stb. típus; szövegfajták és műfajok stb.).
F) Nyelven kívüli (idegen szakszóval: extralingvális) eszközök. – Részletezve: arcjáték, gesztusok stb.; a látható nyelv: az íráskép, a nyomdatechnikai eszközök; a képvers stb.
Weöres Sándor egyik egysorosán mutatjuk be, hogy stilisztikai ismereteinket hogyan használhatjuk fel szépirodalmi művek (versek, széppróza) stíluselemzésére, azaz teljesebb megértésére, átérzésére.
A költészet lényegét, hatalmát és egyben eszközeinek a csodálatos gazdagságát, a nagyon kevéssel is nagyon sokat mondást tanulmányozhatjuk a költőnek ezen az egy során: „A dal madárrá avat.” A költészet megtestesítője, a dal kellemes hangsorú felépítésével, sokféle mutató jelentésével egy kissé felidézi a hangszerrel, a lanttal, a gitárral és egyébbel kísért, valamint énekelt verset. A dal erejére, hatására azonban igazán a költői kép utal. Az, hogy „a dal”: „madár”. Vagyis tud szárnyalni, messze, az egekig. Nincs, nem lehet előtte akadály; csak a szabadság, a szabad tenni akarás létezik számára: repül és közben énekel, vidáman, felhívóan. Ezenkívül a szépség, az esztétikum megtestesítője: karcsú testével, szépen ívelő szárnyaival, csillogó tollával... A dal azonban nem egyszerűen azonos a madárral, hanem éppen hogy a dal avat madárrá. Vajon kit? Minden bizonnyal elsősorban alkotóját, de éppen említett tulajdonságainál, hatalmánál fogva azt is, aki elolvassa vagy meghallgatja, aki átérzi és átéli a verset, és szereti a költészetet... És az avat ige jelezte cselekmény: az avatás, felavatás meg valamilyen ünnepi, ünnepélyes esemény, mint maga a költészet: felemel a hétköznapok gondjaiból egy szebb, ígéretesebb világba, oda, ahol az ember – legalább egy kis időre, és legalább gondolatban – megistenülhet... Végezetül pedig ezt a négy szóból álló verset méltóságteljessé teszi a mély hangú a és á váltakozása, valamint a hármas ritmus.
A megy ige szinonimái
megy <lassan:> kissé nép meneget, <, ill. ráérősen> →ballag; <gyorsan> →siet; <könnyed (, táncoló) léptekkel:> vál v. tréf lejt, irod v. tréf libeg; <apró, ügyetlen léptekkel (, kissé himbálózva)> →totyog, <nehézkesen> →cammog | <(a térben) egyre előbbre jutva> halad; <csoport(ban), tömeg(ben)> →vonul; <vhonnan elindulva> vál távozik; <kül. vhogyan v. vhova, rendszeresen> jár; <vhova, udvarias beszédben> fárad; <vhova, vmerre, sietősen> →igyekszik (pl. hazafelé ~); <vmely irányba, kül. kif-ekben> →tér (pl. ott balra ~t) | <vkivel, védelem védelem nyújtása, irányítás stb. végett> →kísér vkit | <út, vhova, vmerre, sz. é.> →vezet | egymásnak ~: <sz. é.> →összeütközik | <vminek a híre, t. é.> →terjed | <idő(egység)> →múlik | <pénz> fogy | <gép, szerkezet> →működik | <vmi vmihez> →illik | <vmivel, pl. sokra> ér vmit | <kif-ekben> száll (pl. a fejébe ~)
megy <lassan:> kissé nép meneget, <, ill. ráérősen> →ballag; <gyorsan> →siet; <könnyed (, táncoló) léptekkel:> vál v. tréf lejt, irod v. tréf libeg; <apró, ügyetlen léptekkel (, kissé himbálózva)> →totyog, <nehézkesen> →cammog | <(a térben) egyre előbbre jutva> halad; <csoport(ban), tömeg(ben)> →vonul; <vhonnan elindulva> vál távozik; <kül. vhogyan v. vhova, rendszeresen> jár; <vhova, udvarias beszédben> fárad; <vhova, vmerre, sietősen> →igyekszik (pl. hazafelé ~); <vmely irányba, kül. kif-ekben> →tér (pl. ott balra ~t) | <vkivel, védelem védelem nyújtása, irányítás stb. végett> →kísér vkit | <út, vhova, vmerre, sz. é.> →vezet | egymásnak ~: <sz. é.> →összeütközik | <vminek a híre, t. é.> →terjed | <idő(egység)> →múlik | <pénz> fogy | <gép, szerkezet> →működik | <vmi vmihez> →illik | <vmivel, pl. sokra> ér vmit | <kif-ekben> száll (pl. a fejébe ~)
O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva Magyar szinonimaszótárának egyik szócikke
Stilisztikai összefoglalás
