A szépirodalom funkcióváltozása
A szépirodalom funkcióváltozása
Mindennek következtében e félévszázad alatt hatalmas mértékben megnő az irodalom (a korszak végén: a szépirodalom) terjedelme és az ország életében betöltött szerepe: az irodalom mint a most újrafogalmazódó nemzeteszme legfontosabb megjelenési területe kitüntetett eszmei, ideológiai, politikai súlyt kap, ami jelentős kihatással lesz s marad mind az írók, költők szerepvállalására, szerepalakítására, mind a megszülető művek jellegére, témaválasztására: ebben az időben fogalmazódik meg pl. a honfoglalási eposz megírásának szüksége (Ráday Gedeon, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály stb.), az elbeszélő műfajokban a hazai, nemzeti történeti tematika követelménye (pl. Dugonics András regényei: Etelka stb., Kisfaludy Sándor verses regéi: Csobánc stb.), a lírai műfajokban – kivált az ódákban – a nemzethez hazafias felhívást, erkölcsi parancsokat közvetítő költőszerep igénye – pl. Rájnis József: A magyarokhoz, Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz; Batsányi János: A franciaországi változásokra stb.).
Bessenyei György, a magyar felvilágosodás korszakának vezéregyénisége
