BALASSI BÁLINT (Horváth Iván)
BALASSI BÁLINT
(Horváth Iván)
(Horváth Iván)
Ő a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra, az istenkereső költészet, az udvari színjáték megteremtője.
Gyarmati Balassi Bálint (Zólyom, 1554. okt. 20. – Esztergom, 1594. máj. 30.), költő, drámaíró, liptói főúr. 1572-ben jelent meg első műve, a Füves kertecske c. protestáns elmélkedés. 1578-84-ben zajlott botrányokkal tarkított szerelme Ungnád Kristófné Losonczy Annával (Anna-versek). 1588-89 volt a legtermékenyebb éve: a Júlia-versek körül ekkor állt össze a Maga kezével írt könyve, ekkor írta a Valahány török bejtet, a Szép magyar comediát, talán az elveszett Jephtes históriáját, s talán ekkor szervezte meg a „Nyolc ifiú legény” reneszánsz költői körét. 1589-ben házassági tervének kudarca miatt és egy új hadjárat hírére Lengyelországban íródtak a Celia- vagy Caelia-versek; múzsájuk Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna lehetett. 1593 körüli Fulvia-korszakáról alig tudunk (Valami új versek). 1594-ben Esztergom alatt ágyúgolyó sebezte halálra; költő-tanítványával, Rimay Jánossal még talán megbeszélte a gyászköltemény felépítését. Teológiai fordítását (E. Campion, Tíz okok) gyóntatója, Dobokay Sándor fejezte be.
Balassi Bálint portréja
Legújabban bukkant föl Balassi Istenes éneki legelső, bártfai kiadásának töredéke. A kötet fönnmaradt lapjai épp nem az ő verseit tartalmazzák...
