Zágoni Mikes Kelemen
Zágoni Mikes Kelemen
Az erdélyi Mikes família középnemesi református ágából született az Orbai-széki Zágonban 1690 augusztusában, Torma Éva és Mikes Pál szülőktől. Thökölyánus atyját a császáriak egy év múlva megölték. Félárva gyermekéveit a székely atyafiság zabolai, abafáji, fiátfalvi udvarházaiban töltötte. Megismerte a betűvetést, magába szívta a tájnyelvi beszélt nyelv lélektani és hangulati színeit. A háromszéki természeti környezet, fenyvesek rengetege, az erdélyi havasok, a székely népszokások és gyermekjátékok rigmusai, mondókái, daltöredékei, a Károlyi-biblia nyelve, Szenci Molnár zsoltárainak éneklése olyan szülőföldi emlékek, amelyek öreg koráig elkísérik. Azután, hogy anyja férjhez ment Kövesdi Boér Ferenc katolikus nemeshez, Szilágysomlyó kapitányához, 1700-ban a kolozsvári jezsuita kollégiumba került, s anyjával együtt katolizált. Itt a Káldi Bibliát olvasták, a Cantus catholici s Kájoni Cantionaleja régi és új, deák és magyar ájtatos énekeit s Mária-himnuszait énekelték. Tizenkét éves korában női szerepben, Mátyás királyi mátkáját megjelenítve föllépett egy latin nyelvű iskoladrámában. A kuruc és császári ostromot egyaránt átélt város iskolájában vetette meg klasszikus irodalmi műveltsége alapjait, megismerkedett a jeles napok és ünnepek diákszokásaival és versélményeivel, az erdélyi könyvnyomtatás gazdag művelődési hagyományaival. A változó idők tanújaként 1705-ben részt vehetett a Rákóczi bejövetelére váró jezsuitáktól emelt „porta triumphalis” felállításában, de a vesztes zsibói csata után a diadalkapu eltüntetésében is. 1707 áprilisában a marosvásárhelyi fejedelmi beiktatásról Kolozsvárra érkező, a Nemes Ifjak Társaságát felavató II. Rákóczi Ferenc belső szolgálatába lépett – Mikes deák.
