A KÖZÉPKORI IRODALOM JELLEGE (Madas Edit)
A KÖZÉPKORI IRODALOM JELLEGE
(Madas Edit)
(Madas Edit)
A kereszténység felvételével és Szent István keresztény királlyá koronázásával (1000) az ország Európa részévé, s a latin-keresztény európai kultúra részesévé vált. A latin írásbeliség az állam és egyházszervezés gyakorlati eszköze, egyszersmind az integráció feltétele volt.
Az ókort a reneszánsztól elválasztó mintegy 1000 éves „köztes” kornak az antik művészet és életszemlélet újrafelfedezői, az itáliai humanisták adták a lekicsinylő media aetas nevet. Bár a hosszú történeti periódus első századait valóban az átmenetiség jellemezte, a Kárpát-medencében letelepedett magyarság 1000 táján már az erőteljesen fellendülő és egységesülő középkori kultúrához kapcsolódhatott. Az akkori Európa keleti szélén Szent István volt rövid időn belül a harmadik uralkodó, aki a nyugati orientációt választotta. A cseheknél a 928-ban meggyilkolt Vencel herceg tette meg az elhatározó lépést, az önálló prágai püspökség 973-as alapítású. A lengyeleknél I. Mieszkó (†992) a nyugati keresztény térítést pártoló fejedelem, a gnieznói érsekséget II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár 1000-ben állította fel. Bár a latin írásbeliség az egyházszervezéssel mindhárom helyen megindult, komolyan értékelhető irodalmi művek először nálunk születtek (Szent Gellért működése, Intelmek).
A koronázási palástra hímzett rímes hexameterek a magyarországi latin költészet legkorábbi emlékei
Szent István II. törvénykönyvének kezdete: „Decem villae ecclesiam edificent...”
Az irodalomtörténeti korszak időhatárai
Az írott forrásokról
Az írásbeliség intézményei
A latin írásbeliség és a magyar nyelvű szóbeli költészet
A magyar nyelvű írásbeliség
