Halotti Beszéd és Könyörgés
Halotti Beszéd és Könyörgés
A Halotti Beszéd (12. sz. közepe/vége) a 18. századi híres jezsuita történészről elnevezett, s ma az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Pray-kódexben maradt fenn. Ez a kódex minden magyar középkorral foglalkozó tudományág számára igen fontos forrás, melybe az első összefüggő magyar nyelvű szövegemlék szervesen illeszkedik. A papi imádságokat tartalmazó Nagyobb sacramentariumhoz szertartásszövegek kapcsolódnak, és itt, a latin temetési szertartás részeként kapott helyet a sír mellett elmondandó magyar prédikáció, s az azt követő imádság. A kódex e részét 1192 és 1195 között másolták, de a Halotti Beszéd már a mintapéldányban is szerepelt, nyelvállapota szerint a század közepére datálható. A kódexben a magyar temetési beszéd után közvetlenül olvasható egy hasonló tartalmú, kicsit részletesebb latin sermo, a magyar változat mintája. A magyar beszéd készítője átszerkesztette a latint, egyszerűbbé, de erőteljesebbé tette a szöveget, ugyanakkor a latinban szereplő valamennyi stíluselemet bravúrosan adaptálta az ismétléstől a felkiáltásig, és a figura etymologicáig (halálnak halálával halsz). A prédikáció latinul nem tudó hívek számára készült, akik azonban alapvető hittani ismeretekkel rendelkeztek. A magyar szöveg olyan kifogástalan, amennyire csak egy többször elhangzott beszéd lehet: a szóban kiérlelt változatot írta le egyszer valaki. Ez a változat azonban nem csak néhány alkalomra szólt, hanem a magyar nyelvű sírbeszéd modellje lehetett. (A sírbeszéd mint műfaj nem volt ekkor általánosan elterjedt Európában, s a népnyelvi prédikációk lejegyzése sem volt gyakori.)
Ómagyar Mária-siralom (Leuveni Kódex, 1300 k.)
Részlet a Halotti Beszéd Pais Dezső-féle olvasatából
