A dagonya örömei
A dagonya örömei
Ha az erdőben valahol jó dagonya van – egy olyan árnyékos teknő, ahol megáll az esővíz –, a vaddisznók rendszeresen sárfürdőznek, dagonyáznak. Az öregebbek általában ezúttal is hagyják, hogy a süldők menjenek először a vízbe, de amikor látják, hogy nincs mitől tartaniuk, egykettőre kitúrják őket onnét. A dagonyázóhelyek környékén a fák kérgét rendszerint vastagon borítja a rászáradt sár. A disznók a sárfürdő után élvezettel dörgölőznek a fatörzsekhez, különösen a rücskös kérgű tölgyekhez, ahol a repedésekben gyakran megtalálhatjuk a durva sörteszálakat is. Évekkel ezelőtt a budai hegyekben ismertem egy ilyen dagonyát, ahol húszméteres körzetben minden fa törzse szürke volt egy bizonyos magasságig, és a nedves talajon hátrahagyott rengeteg nyom is bizonyította: éjszakánként itt vaddisznók járnak.
A párzási időszak, amit búgásnak, görgésnek is szoktak nevezni, általában novemberben kezdődik, és januárban fejeződik be. Ekkor az öreg kanok is felkeresik a kondát, és az erdő a hideg éjszakákon néha forró hangulatú, kemény riválisharcok színtere lesz. Erre az időszakra a kanok oldalán az úgynevezett pajzs, egy 2–3 cm vastag kötőszöveti réteg fejlődik, amely a harc során védelmet nyújt az állatnak. A koca 16–20 heti vemhesség után 3-12, általában 4–6 malacot ellik. Előzőleg az erdő egy védett pontján, sűrű bozótban, földteknőben, száraz lombbal és mohával bélelt vackot készít. A jellegzetesen csíkolt kismalacok nyomban látnak, születési súlyuk 600–1000 gramm. Legfeljebb egy hétig maradnak a vacokban, utána már anyjukat követik. Három hónapig szopnak, ezt követőleg már szilárd táplálékot vésznek magukhoz, de csak féléves korukra válnak teljesen önállóakká. Színezetük tízhónapos korukban már az öregekéhez hasonló, ivarérettségüket meglehetősen tág határok között, 9–18 hónaposan érik el. Addig rendszerint anyjukkal, illetve annak közelében maradnak. Számítások szerint a vaddisznó szerencsés körülmények között 20 évig élhet. Különösen az első hat hónap jelent kritikus időszakot számukra. Heptner oroszországi adatai szerint a kedvezőtlen időjárási körülmények és a ragadozók miatt a fiatal állatok mintegy fele nem éri meg a féléves kort.
Az újabb hazai megfigyelések szerint a vaddisznó párzási és ezzel együtt ellési ideje sok esetben erősen eltolódik. Valószínűleg közrejátszik ebben az is, hogy gyakran kereszteződik a szabadban tartott házisertésekkel, és az erdőben mind gyakrabban látni a „vegyes házasságokból” származó tarka disznókat. De lehet más oka is a késői ellésnek. Ha a koca túl korán fial meg, a malacok egy hirtelen hidegbetörés miatt gyakran elpusztulnak. Ilyenkor a koca még egyszer megtermékenyülhet, és a következő ellés természetesen a szokottnál jóval később következik be. Tény, hogy lőttek már a Bakonyban augusztusban olyan anyadisznót, amelyben fejlett embriók voltak.
A vadmalacok jellegzetesen csíkosak
