Nemcsak csirketolvaj
Nemcsak csirketolvaj
Szokták a rókát csirketolvajnak, a kacsák, libák és pulykák rémének nevezni, egyáltalán nem ok nélkül. Ennek ellenére a vörös bundás ragadozó alaptápláléka, ha úgy tetszik, mindennapi kenyere a pockok és egerek közül kerül ki. A mezeipocok-gradációk idején gyakorlatilag belőlük él, de az év minden szakában sok rágcsálót pusztít el. A tarlón vagy a réten egerésző róka egyike a legszórakoztatóbb látványoknak. Először beleszimatol a lyukba, híresen jó orrával nyomban érzi, odahaza van-e az üreg gazdája.. Majd kaparni kezd, de közben előre is figyel, és ha a pocok valamivel odébb, egy másik lyukból kiugorva próbál menekülni, egy pillanat alatt ráveti magát.
A vadászó róka természetesen mindig azt fogja meg, ami éppen eléje kerül, ezért, a nagy számok törvénye alapján szerepel annyi rágcsáló a zsákmánylistán. De közben nem veti meg a fűben talált madártojásokat, fiókákat, elkapja a fiatal mezei nyulat, a fácáncsibéket, sőt még az őzgidát is, ha anyja nincs mellette. A suta ugyanis bátran védi a gidát, a ragadozónak nem sok esélye van vele szemben. A szőlőhegyeken csatangoló róka ősszel megdézsmálja a fürtöket, felszedi a hullott gyümölcsöt, a falvak és tanyák közelében baromfit rabol. Néha akár fényes nappal is. Tiszatelek közelében láttam fogott tyúkokkal a szájában talán tizenöt lépésnyire tőlem éppen átszaladt a töltésen. Rám pillantott, de zsákmányát nem eresztette el. Csak lesunyta magát, gyorsított az iramon, csapott egyet a farkával, és eltűnt.
Pedig nem könnyű baromfit rabolni a tanyáról, hiszen ezeket a portákat néha 3-4 kutya is őrzi. A rókának valószínűleg sok leskelődésbe kerül, amíg a szél irányát és minden más körülményt figyelembe véve sikerül elkapnia egy-egy jérce nyakát. Friss hóban, amikor könnyen követhetjük a vadászó állat lábnyomait, megfigyelhetjük, milyen hihetetlen óvatossággal közelíti meg a róka a falusi udvarokat, mennyit kering a kerítések körül, szaglászik a számára mindig gyanús nyílásoknál, amíg végre elszánja magát, hogy átbújjon rajtuk. Ha filmre lehetne venni egy ilyen havas téli éjszaka történetét attól a pillanattól kezdve, amikor a róka elindul, egészen addig, amíg szájában az élettelenül csüngő, jól megérdemelt zsákmánnyal újra, de most már kifelé, átbújik a kerítés nyílásán, a legizgalmasabb kémfilmmel felérne.
A rókát egész Európában üldözik, fegyverrel, méreggel, ravaszul elhelyezett csapdákkal, ködgyertyával küzdenek ellene, állománya ennek ellenére nem csökken. Nagy kár is lenne, ha egyszer sikerülne kipusztítani. Nagy baj viszont, hogy a rókák között gyakori a veszettség, és ez a szörnyű betegség az emberre is halálos veszélyt jelent. Éppen ezért soha ne nyúljunk a mezőn talált döglött rókához! A nem menekülő, sőt közeledő, „szelíd” róka is mindig gyanús! Nem árt az óvatosság!
Sunyi tekintet.Pedig nem is olyan ravasz
S. E.
