Bükköseink rovarvilága
Bükköseink rovarvilága
Bükköseink egyrészt középhegységeink átlagosan 700 m-nél magasabb részeit, másrészt a Dunántúl dombvidékeinek kiegyenlítettebb, csapadékosabb termőhelyeit borítják.
A bükkösök rovarvilágának összetételét számos tényező szabja meg. Ilyen pl. a bükkös lombkoronájának szinte tökéletes záródása, ami miatt a bükkös aljára lombfakadás után úgyszólván teljes árnyék borul. Napfényigényes rovarok ezért a bükkösben alig vannak, s amelyek mégis itt élnek, azok rajzási, szaporodási időszaka lombfakadás tájára vagy azelőttre esik. Mivel a bükkösben ilyenkor van a legtöbb virágzó növény, ezért a nektárral és virágporral táplálkozó rovarok számára ilyenkor nyílnak a legkedvezőbb lehetőségek.
A nappali pávaszem áttelelt példányai a tavasszal legkorábban megjelenő lepkék közé tartoznak
Magasabb hegyeink bükköseiben lombfakadás előtt bontja bíborpiros virágait a mérgező farkasboroszlán (Daphne mezerum). Az áttelelt, fásítás előtt álló poszméh (Bombus: pl. szürke poszméh – Bombus lucorum, erdei poszméh – B. silvarum, földi és kövi poszméh – B. terrestris, B. lapidarius) anyák számára létfontosságú energiaforrás, éppúgy, mint az erdőszéleken nyíló kecskefűz (Salix caprea) barkái. Ilyenkor jelennek meg a bükkösök hagymás-gumós (geofiton) növényeinek virágszőnyegén az áttelelt nappali lepkék, pl. a citromlepke
– Gonepteryx rhamni, a kis rókalepke
– Aglais urticae és a nappali pávaszem
– Inachis io.
A t-betűs pávaszem bükköseinkben április végén–május elején rajzik. A nőstények (képünk) rendszerint fák tövében tanyáznak
