Hőforrások
Hőforrások
A források különleges típusát jelentik a hőforrások. Nehéz meghatározni, hogy milyen vízhőmérséklettől kezdve nevezünk egy forrást hőforrásnak. Egyes karsztforrásaink jól példázzák ezt. A Bükkalja és Tata környékének karsztforrásai a mélykarsztból több fokkal melegebb vizet hoznak felszínre, mint az évi átlaghőmérséklet. Mégsem érezzük őket melegnek, különösen a nyári kánikulában, hiszen hőmérsékletük éppen azt a szintet éri el, hogy kellemesen lehet bennük fürödni, úszni. Lehetőséget adnak azonban arra, hogy a kifejlett rovarok több nemzedékben, kora tavasztól késő őszig gyakorlatilag bármikor kirajzanak. Jól látjuk ezt pl. az Aggteleki-karszton, a Jósvafő melletti „Nagy-Tohonya” forrásnál. Ennek vize, mivel részben a mélykarsztból jön, részben felszín közeli rétegekből (Kossuth-barlang), csupán 3-4 °C-kal magasabb hőmérsékletű, mint az éves átlag. Téli időben a forrás egész környékét „langyos” párafüggöny borítja be, a vízi és vízparti növényzet egész télen zöldellik, és ha akár februárban, akár novemberben megvizsgáljuk a forrás környékét, szinte mindig találunk a vízből frissen kikelt rovarokat. Néha az egész vízkörnyéki növényzetet ellepik az Agapetus fuscipes apró termetű tegzesfaj egyedeinek ezrei. Lárváik a forrás kőágyában és lefolyójában élnek, apró kövecskékből, murvából épített házaikat kövekre rögzítve. Ennek a háznak van egy bemeneti és egy kimeneti nyílása, amelyen a víz átáramlik, és a parányi lárva a víz által besodort táplálékból él. Szintén ezekben az átlagosnál melegebb vizű karsztforrásokban fejlődik egyik legszebb, legnagyobb tegzesünk, a fehércsápú tegzes (Odentocerum albicorne).
Hegyi patakok lassúbb folyású szakaszain élnek a mocsártegzesek lárvái
