Rovarélet az alföldi pusztákoőn
Löszpusztagyepeink ritka maradványfaja a szárnyatlan magyar tarsza
A nünükék fiatal, ún. háromkarmos (triungulinus) lárvája virágokra felkapaszkodva várja, hogy valamilyen viráglátogató „vadméhféle” szőrzetébe belekapaszkodhasson, és magát a gazdaméh fészkébe cipeltethesse. A méhek fészkeiben a lárva átalakul, leegyszerűsödött, nyűszerű élősködő lárvává válik, amely eleinte a méh petéit fogyasztja, a továbbiakban pedig mézzel táplálkozik. Mozdulatlan „álbábként” telel át, majd újabb vedléssel éri el a bábozódásra érett szakaszt. Leggyakoribb a közönséges nünüke (Meloe proscarabeus), amely kékesfekete, lilás csillogással. Jóval ritkább a fémfényű zöld és rézvörös foltokkal díszített pompás nünüke (M. variegatus), a hatalmas termetű (4,5 cm), fényes kékesfekete óriásnünüke (M. cicatricosus) és a fekete, sárga szárnyfedő-szegélyű magyar nünüke (Meloe hungarus).
Száraz gyepekben ma már erősen megritkult a pompás nünüke