Alföldi pusztagyepeink
Alföldi pusztagyepeink
Alföldi pusztagyepeinkben főleg ernyősvirágzatú növényeken gyakran láthatók a fémes zöldes-kékes színű torzcsápú-bogarak (Cerocoma spp.), amelyek csápízei szabálytalan alakúak, és tölcsérszerűen illeszkednek egymásba. Nemcsak a pusztagyepekben, hanem sokszor kultúrterületeken is tömeges a fekete színű, vörösbarna halántékú hollóbogár (Epicauta rufidorsum).
Alföldi pusztagyepeinkre nagyon jellemzőek azok a cincérek, amelyek lárvái fűfélék gyökérzetét fogyasztják. Szárnyfedőik összenőttek, szárnyaik csökevényesek, ezért is hívják őket gyalogcincéreknek (Dorcadion spp.) Legnagyobb és legközönségesebb az alföldi és dombsági kötött talajú területeken, száraz gyepekben mindenfelé elterjedt fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops). Valamivel ritkábbak a kétsávos és a nyolcsávos gyalogcincér (D. pedestre, D. scopolii). Szintén nagyon elterjedt a vörösbarna színű barna gyalogcincér (D. fulvum), míg a kétsávos földicincér (Neodorcadion bilineatm) csak a Alföld déli részeinek füves pusztáin honos.
Pusztai gyepeinkben sokféle olyan cincér is él, amelynek lárvája lágy szárú növényekben fejlődik. Ezek többnyire tápnövény-specialisták, és igen erősen helyhezkötött életmódúak. Ernyős virágzatú növényekben fejlődik pl. a murokcincér és a sávosnyakú cincér (Phytoecia cylindrica, Ph. icterica), fészkes virágzatúakban, főleg ürömben a margarétacincér és az ürömcincér (Ph. pustlata, Ph. nigricornis), kígyósziszben a kék kígyószisz-cincér (Ph.coerulescens). Főleg bogáncsokban fejlődnek az Agapanthia-fajok, kutyatejben a pirosfejű kutyatejcincér (Oberea erythrocephala). Az üdébb löszpusztagyepekben gyakori, magas termetű imola (Centaurea)-fajokon gyakran táplálkozik a bíborcincér (Purpuricenus budensis), több jellegzetes virágbogárfélével (pl. magyar virágbogár – Potosia hungarica, bogáncsvirágbogár – P. fieberi) együtt.
