Egy fészek, egy tojás
Egy fészek, egy tojás
Nászrepülnek más, az erdőben élő ragadozók, például a kígyászölyv is. Ez a nagy termetű, sárga szemű madár egyébként is érdekes színfoltja az Európában élő ragadozóknak, a rendszertanban a keselyűk és a rétihéják között kapott helyet.
A német kígyászsasnak (Schlangenadler) hívja, és megjelenésében van is valami, ami a sasokra emlékeztet. Hazánkban főleg a középhegységek déli kitettségű, meleg tölgyeseiben fészkel, de miután főként hüllőkkel él, egy-egy párnak igen nagy revírre van szüksége. Így aztán nem nevezhető gyakorinak. Érdekes, hogy ez az egerészölyvnél jóval nagyobb madár aránytalanul kis fészket épít, és azt nagyon gyakran a tölgyfák magas ágain tenyésző sárga fagyöngybokorba rejti. A fészek alulról többnyire alig látható. A kígyászölyv március közepén érkezik vissza Afrika távoli szavannáiról, és a hó végén a költőhely felett már megfigyelhetjük a pár pazar nászrepülését. Ilyenkor a hím nagy magasságba emelkedik, és lassú szárnycsapásokkal hullámvonalban repül, miközben nevéhez méltóan gyakran jókora kígyót tart a csőrében. A tojó alacsonyabban köröz a levegőben, vagy egy fa csúcsáról figyeli párja mutatványait.
A macskabagoly nem épít fészket; erdőben, tág szájú odúban költ
A kígyászölyv csak egyetlen tojást rak. A természet bölcs berendezkedése ez, hiszen a szülők négy vagy öt fiókát már képtelenek lennének kígyókkal és gyíkokkal ellátni, de ugyanilyen bajba kerülnének a felnőtt állatok is táplálékhiány miatt, ha hirtelen megszaporodnának. A szülők a fiókának eleinte apróbb állatokat hoznak, de később már nagyobb kígyókkal is etetik. A fiatal madárnak nemegyszer kemény munkába kerül, míg sikerül a hosszú zsákmányt lenyelnie. Fejét előre- és hátravetve birkózik vele. Egy ízben egy húsznapos fióka a 75–90 cm hosszú és körülbelül 4 cm vastag kígyót csak több mint félórás küszködés után tudta lenyelni. Előfordul, hogy a kicsi egyszerű megoldást talál, lógni hagyja a kígyóból azt, ami már sehogy sem fért volna el odabent, és csak később, amikor a többit már megemésztette, nyeli utána a „felesleget”.
Igazi erdőlakó a macskabagoly, mely hazánkban is meglehetősen gyakori madárnak számít. Zömök, közepes termetű bagoly, vannak szürke és vörhenyes színezetű példányok. Szemei feketék, tollfüle nincs. Hangja „hu-hu-hu-húúú”, kacagó kiáltás. Ez a hang még ma is halálra rémíti a babonás embereket, ha sötétedés után az erdő vagy különösen a temető közelébe kerülnek. A hímek már a tél derekán kiáltozni kezdenek, a tojó márciusban, enyhe idő esetén akár már február végén, 3–5 fehér tojását melengeti. Majd egy hónapig ül, ezalatt párja vadászik, és látja el élelemmel. Rokonaihoz hasonlóan a macskabagoly sem épít fészket, tojásait tág szájú faodú aljára, elhagyott épületek kéményeibe, öreg padlások gerendái közé, néha ragadozó madarak üres fészkeibe rakja.
