Monoton pirregés
Monoton pirregés
A közeli rokon foltos nádiposzáta inkább a keskeny nádszegélyeket, náddal kevert fűzfabokrosokat, mocsarakat, kanálispartokat kedveli. Sárgásfehér, jól látható szemsávja van, háta és fejtetője feketével mintázott. Kellemes, fuvolahangokat is tartalmazó énekét gyakran nászrepülés közben hallatja. Ilyenkor egy nádszálról emelkedik a magasba, aztán énekelve, rézsút ereszkedik alá, és szinte beejti magát a sűrűbe. Gyakran a nádas közelében álló bokrokon énekel. Felkúszik egy kihajló magas ágra, ahonnét revírjét jól áttekintheti. Területét nemcsak a szomszédos foltos nádiposzáták, de más fajok, például a rokon cserregő nádiposzáta ellen is védelmezi.
A cserregő nádiposzáta a nádirigó kicsinyített mása
Az egyik legérdekesebb nádi madár a nádi tücsökmadár. Neve tökéletesen illik rá, mert a hímek április második felében felhangzó éneke, a hosszan tartó, monoton pirregés, valóban emlékeztet a tücskök muzsikájára. Éneklés közben oldalról kapaszkodik egy nádszálon, néha úgy, hogy mindkét lábával más-más nádszálat ragad meg, és csőrét szélesre tátva énekel, néha percekig egyhuzamban, megszakítás nélkül. Áprilisi és májusi mérések alapján a következő eredményeket kapták: kora reggel 19–307 mp., átlagosan 95 mp., éjszaka 29–453 mp., átlagosan 127 mp. A hímek, mint az énekesmadaraknál általában, itt is többen vannak, mint a tojók, és azok, amelyek pár nélkül maradtak, még hosszabban énekelnek abban a reményben, hátha mégis sikerül egy tojót magukhoz csábítaniuk.
S. E.
