Bél Mátyás és köre
Bél Mátyás és köre
A 18. század elején indítja meg mindaddig páratlan gyűjtőmunkáját Magyarország településeinek s nevezetes helyeinek földrajzáról, történeti és néprajzi vonatkozásairól Bél Mátyás (1684–1749). Tanítványaival, fiaival, „értelmiségi” barátaival szinte fölosztják az országot, s annak nagyobb részét bejárva, valamint levelezés útján óriási anyagot halmoznak föl (sajnos, ennek jelentős része utóbb elkallódott). Munkájuk mintegy bemutatása Hungariae antiquae et novae Prodromus cum Specimeni… címen (Nürnberg, 1723), java pedig a Notitia Hungariae novae Historico-Geographica (1735–42) négy kötetében jelent meg. Előbbi tartalmazza a Kárpát-medence s egyben Közép-Európa első barlangtérképét a Deményfalvi-cseppkőbarlangról (Alacsony-Tátra, Lipót vármegye). A térképet ifj. Buchholtz György (1688–1737) készítette, akiről, atyjához hasonlóan az Északnyugati-Kárpátokról írott munkái (1717, 1724) kapcsán is meg kell emlékeznünk. A térkép „tisztázója” és nyomdai alakba öntője Mikovinyi Sámuel (1700–1750), a kor világviszonylatban is kiemelkedő mérnök-térképésze, a selmeci Bányatisztképző Iskola – a későbbi Akadémia – egyik szervezője és első tanára (életéről a következő fejezet második részében olvashatunk). Remekbe szabott, gyönyörűen megrajzolt 1:160 000-es léptékű megyetérképeinek többsége a Notitiá-ban jelent meg, amelynek fólia méretű kötetei – térképeinek, valamint a kiváló, várakat, városokat ábrázoló metszeteknek köszönhetően is – minden idők talán legrangosabb hazai földrajzi kiadványai.
Mikovinyi Sámuel képe Bél Mátyás „Notitiá”-jának 1779. évi kiadásából
Mikovinyi Sámuel Thúrócz vármegyét ábrázoló térképének részlete
)
François Sulpice Beaudant színes földtani metszete a Balaton-felvidékről, 1822-ből
A Bél Mátyással kapcsolatban álló tudósok munkásságával egy időben ifj. Köleséry Sámuel Erdély ásványkincseiről ír áttekintő munkát (1717), Nedeczky László magyar fordításában pedig megjelenik J. Hübner „Geographica globi” című könyve (1721, 1728, 1732, 1745).
