Az intermedier vulkanizmus
Az intermedier vulkanizmus
A másik, ismertebb, hiszen javarészt felszíni hegységeket hátrahagyott tűzhányó-tevékenység az intermedier mészalkáli vulkanizmus. Ez zömében a Kárpátok ívével párhuzamos sávban zajlott le, mintegy „megduplázva” a kárpáti hegykoszorút: a vulkáni öv teljes hossza Dél-Lengyelországtól Szlovákián, Észak-Magyarországon, Dél-Ukrajnán keresztül a romániai Kárpátkanyarig több mint 700 kilométer. Északi részén, az Északnyugati-Kárpátok mentén az öv kettős vonulatban húzódik, majd az Eperjes-Tokaji-hegységtől keletre (a kisebb, foltszerű előfordulásokat nem számítva) egy lánccá olvad; szélessége ennek megfelelően 400 kilométerről a Keleti-Kárpátokhoz érve néhány tucat, majd csupán egy-két kilométerre csökken. E többé-kevésbé folytonos vulkáni övön kívül (amelynek egy része, a savanyú vulkanitokhoz hasonlóan, a Pannon-medence fiatal üledékeivel takartan helyezkedik el) hasonló korú andezites vulkáni terület ismert még az Erdélyi-középhegységből, valamint elszigetelt előfordulásokban több helyről is (Mecsek-hegység, a Pannon-medence délnyugati és tiszántúli része, Észak-Horvátország stb.). Az Észak-Tiszántúlon a fő vulkáni vonulat egy része bezökkent és akár több kilométeres vastagságban a medenceüledékek közé ékelődött. E főleg andezites összlet, mint a fúrások kimutatták, néhol valóságos eltemetett tűzhányókat képez.
