Az elő- és főkristályosodás
Az elő- és főkristályosodás
A frakcionációs kristályosodás azon szakaszát, amely egyes elemek és nehézfém-oxid-, illetve szulfidásványok (pl. platina, magnetit, ilmenit, kromit, pirrhotin, kalkopirit) kiválásával jellemezhető, előkristályosodásnak nevezzük. Ekkor jöhetnek létre a króm, titán, vas, platina, nikkel és részben a réz komolyabb feldúsulásai, érctelepei.
A kőzetalkotó szilikátásványok kiválása a magma megszilárdulásának főkristályosodási szakasza. Az ekkor képződő olivin, valamint a piroxének és amfibolok ásványegyüttesei az ultrabázisos kőzetek alkotói. Mészalkáli (viszonylag sok kalciumot, Ca-t tartalmazó) magmák esetében a nagy Ca-tartalmú plagioklászok megjelenése a bázisos kőzetek főkristályosodásának ásványparagenezise felé való átmenetet mutatja. A közepes Ca-tartalmú plagioklászok az intermedier (közepes szilíciumtartalmú, neutrális) kőzetek főkristályosodása során válnak uralkodóvá, míg a savanyú (magas szilíciumtartalmú) kőzetek esetében – a kis Ca-tartalmú plagioklászok mellett – a káliföldpátok és a kvarc megjelenése jellemző. A fentiekben vázolt főkristályosodási ásványparagenezisek csökkenő hőmérsékletet is jeleznek (1400 °C-tól 600 °C-ig) az ultrabázisostól a savanyú kőzetekig. Az ún. alkáli kőzetek ásványainak kiválási sorrendje viszont a leírt sémától akár lényegesen is eltérhet.
Rodokrozit – Kapnikbánya (Cavnic, Románia), JATE
Az egyes kőzeteket, kőzetcsoportokat jellemző fő ásványos alkotók mellett járulékos (akcesszórikus) ásványok is képződnek a magma megszilárdulása során. Így pl. a nagy és közepes szilíciumtartalmú kőzetekben cirkon vagy apatit, illetve magnetit és ilmenit is előfordulhat.
