Az aprózódás és a mállás ásványgenetikai sajátságai
Az aprózódás és a mállás ásványgenetikai sajátságai
A magmás és a metamorf kőzetek elegyrészei a Nap okozta hőmérsékletingadozás, valamint a szél és a víz mechanikai hatása miatt aprózódást szenvedhetnek. E folyamat, a „fizikai mállás” csak vékony rétegben érvényesül a Föld felszínén. A kőzet azon elegyrészei, melyek ellenállást tanúsítanak a külső erőkkel szemben (2,6 feletti sűrűség, 7 feletti keménység, a hasadás hiánya és/vagy kémiai passzivitás esetén), gravitációs elkülönüléssel, illetve folyóvízi vagy tengeri szállítás során dúsulhatnak fel. Ezek az ún. torlatásványok. A torlatok jellegzetes ásványai az arany, platina, gyémánt, magnetit, ilmenit, rutil, kassziterit, cirkon, monacit, és a drágakövek (berill, topáz, turmalin, gránát, korund és változatai).
A mállás vastagabb kőzetrétegekben, akár több száz méteres mélységig is lehatoló átalakulási folyamat, amely erősen vizes közegben, az oxidációs viszonyok ingadozása közepette zajlik. Gyakori a víz-, illetve a hidroxid-tartalmú ásványok keletkezése. Ha a mállás során a keletkezett komponensek egy része eltávozik, másik része viszont helyben marad, ún. reziduális mállási típusról, míg ha a mállás mélyreható törések mentén, beszivárgással játszódik le, ún. infiltrációs típusról beszélhetünk. Az ionos formában történő elemszállítás során az oldatba kerülő anyagok nagy távolságra is eljuthatnak, és bizonyos esetben az oldatok bepárlódhatnak. Így jönnek létre az evaporitok, amelyek leggyakrabban a tengervíz bepárlódása révén keletkeznek.
