A felszínalatti vizek minősége
A felszínalatti vizek minősége
A felszínalatti vizek minősége eredeti állapotában általában ivóvízellátásra alkalmas. Különösen érvényes ez a tárgyalt két víztároló rendszerre, illetve azok intenzív áramlásokkal átjárt hidegvizes zónájára. A talajvizek azonban többnyire már eredeti állapotukban sem megfelelő minőségűek.
A pliocén-pleisztocén üledékes vízadók felső, kb. 500 m vastagságú zónájában általában 1 g/l-nél kisebb oldottanyag-tartalmú vizeket találunk. A beszivárgási területeken a kalcium-hidrogénkarbonátos típus a jellemző, amely az áramlás irányában egyre inkább alkáli-hidrogénkarbonátosba megy át. A medencék középső részén, pl. az Alföldön a víz már annyira lágy, hogy ivóvízként való felhasználását (eredendően, az emberi szennyezés nélkül is) megnehezíti. Egyes helyeken az anaerob folyamatok következtében a víz vasat, mangánt és ammóniumot tartalmaz. A rétegvizek egy részében rétegeredetű (természetes) arzéntartalom is kimutatható, s ugyancsak nehézséget jelenthet a vízzel együtt feltörő metán a robbanásveszély miatt.
A rétegvízadó összlet felszínközeli részén a finomabb szemű üledékekben az oldottanyag-tartalom több g/l-re is feldúsulhat; sok helyen nátriumkarbonátos és szulfátos talajvizeket találunk. A nagy koncentrációjú magnézium-szulfátos talajvizek keserűvízként ismert gyógyvizek.
A rétegvizek mélyebb termálvizes zónáiban szintén több g/l-re növekszik az oldottanyag-tartalom. Ezek a vizek általában alkáli-hidrogénkarbonátosak, míg az alsó-pannon és a még idősebb miocén rétegekben már az egykori, eredeti tengervíz összetételéhez hasonló, többször 10 g/l oldott nátriumkloridot tartalmazó vizeket találunk, s jelentős a jodid- és bromidkoncentráció is.
A meleg karsztvizek általában 1 g/l-nél kisebb oldottanyag-tartalmúak, kalcium-hidrogénkarbonátosak, s megjelenik bennük a szulfát, a szulfid és a kénhidrogén. A zártabb alaphegységi tárolókban az alkáli-hidrogénkarbonátos jelleg mellett a magas nátriumklorid-koncentráció is megjelenik.
Külön kell szólnunk a szénsavas vizekről, amelyek általában a tektonikai vonalak mentén nagy mélységből feltörő szén-dioxiddal való keveredéssel jönnek létre, valamint a felszín alatti vizek egy részének radioaktivitásáról, ami főként hasadékos tárolóknál jelentkezik.
