A természetvédelem kérdőjelei a legújabb korban
A természetvédelem kérdőjelei a legújabb korban
A tudatos és szervezett természetvédelem kezdetei messze időkre nyúlnak vissza. Ami azonban a törvényi szabályozást illeti, noha a századfordulón már minden nyugati ország meghozta törvényeit a táj védelmére, Magyarországon hiába harcoltak kiváló tudósok és írók is. Id. Lóczy Lajos munkatársaival a Balaton és környéke természeti, történeti viszonyait leíró munkája páratlan nemzetközi elismerést aratott, miközben magánérdekből kezdték elhordani a Badacsonyt úgy, hogy többek között csak Herczeg Ferenc botrányt keltő felszólalására állították le a bazaltkőbányát. A Kárpát-medence ökológiai viszonyaira nézve a trianoni felosztás messzeható következményeit Kaán Károly tárta fel. Bizonyítást nyert a Kárpát-medencében élő nemzetek közös tapasztalata, hogy környezetük védelmében egymásra vannak utalva. Önmaguk jövőjét ássák alá, unokáik örökségét herdálják el, ha egymás ellenében használják ki a természetet, mert megbontják a Kárpát-medence ökológiai egyensúlyát, s ez saját magukra is visszahat.
Az elmúlt évtizedekben a gigantomániás természetátalakító tervekkel szemben, a természet legyőzésének hamis ideológiája ellenében kibontakozó természet- és környezetvédelem csatavesztések során át érte el csekély eredményeit. Az egész világon tapasztalható természetpusztítás és -pusztulás következményein kívül a Kárpát-medence ökoszisztémájában többek között a kultúra leépülése, a közöny, a nacionalizmus és a privatizációval járó gyors pusztítások okoznak visszafordíthatatlan károkat. A természeti környezet rekonstrukciójára is gondoló Széchenyi István terve megvalósíthatatlan álom maradt: „Befásítom a nagy magyar sztyepét, oázist teremtek a nagy Szaharában, ez lesz a világ legszebb nemzeti parkja”. Ma már jobbára csak a költészet és a művészet beszél a rózsa, a fa, a víz, a virág képzeteiben megőrzött ősi természeti tapasztalatokról, az életfától Csontváry Magányos cédrusáig, a csodaszarvastól Bartók Cantata profana-jáig.
