A csillagképek
A csillagképek
Már az ókori mezopotámiai népek is mitológiájuk alakjaival népesítették be az eget; a csillagok geometriai alakzatait kiegészítve különféle állatokat, képzeletbeli lényeket jelenítettek meg. A görögök az égboltot mitológiájuk képes illusztrációjának tekintették. Külön csillagképeik voltak az ókori kínaiaknak is. Amikor az európai hajósok a déli féltekére merészkedtek, addig ismeretlen csillagok tárultak szemük elé, és így újabb csillagképeket neveztek el (pl. Dél Keresztje).
Századunk elején tehát meglehetős zűrzavar uralkodott a csillagképek körül. Épp ezért 1928-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) deklinációs és órakörökhöz igazodóan 88 tartományt különített el az égbolton, s ezeket arról a csillagképről nevezte el, amely az illető tartományban van. Ma ilyen értelemben használjuk a csillagképeket. A 88 csillagkép felsorolása számos csillagászati könyvben megtalálható (pl. e sorok szerzőjének Csillagászat című, az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1989-ben megjelent könyvében); ehelyütt csak a legfontosabb, Magyarországról is látszó csillagképeket tekintjük át.
Míg a tudományos publikációkban a csillagképek (hivatalos) latin nevét használjuk, a népszerű irodalomban szokás magyar fordításukat is megadni. Néha a csillagképhez magyar legenda is párosul. Ilyenkor a csillagkép magyar neve nem feltétlenül egyezik meg a latinból fordítottal; például az Usa Maior magyarul Nagy Medve, de hagyományosan Göncölszekérnek nevezzük. A továbbiakban a csillagképeknek mind a két (esetleg három) nevét is megadjuk.
A csillagképek (azaz a megfelelő égi tartomány) csillagait fényesség szerint sorba rakjuk, és a legfényesebbet α-val, a következőt β-val stb. jelöljük. Az α Lyrae tehát azt jelenti, hogy a Lyra α-ja, azaz a Lyra csillagkép legfényesebb csillaga. Természetesen a görög abc-nek is egyszer vége szakad, ilyenkor jönnek a latin betűk, majd a számok. Az egészen halvány csillagokat már csak a csillagkatalógusokban szereplő sorszámuk alapján azonosíthatjuk. A legfényesebb csillagoknak külön nevük is van (pl. Sirius, Pollux). A csillagnevek közül nem egy a magyar fülnek furcsán hangzik (pl. Betelgeuze); ezek az elnevezések többnyire arab eredetűek.
Külön említést érdemel az ekliptika mentén elhelyezkedő 12 csillagkép, amelyeken a Nap égi mozgása folyamán áthalad. Ezek az állatövi (más néven zodiakális) csillagképek, mivel legtöbbjük valamilyen állatról kapta a nevét. Ezeknek külön jelük van, amelyeket még az egyiptomiaktól örököltünk: Kos (♈), Bika (♉), Ikrek (♊), Rák (♋), Oroszlán (♌), Szűz (♍), Mérleg (♎), Skorpió (♏), Nyilas (♐), Bak (♑), Vízöntő (♒) és Halak (♓).
