Takarós gyűrthegység
Takarós gyűrthegység
A Déli-Kárpátok fő tömege áttolt takarók alkotta gyűrthegység, melynek szerkezeti alapegységei a Dunai- (Danubiai-), a Szörényi- és a Géta-Szupragéta-takarók. A Dunai-egység kristályos aljzatból és újpaleozoikumi-mezozoikumi üledékes burokból álló, maga is takarókból felépülő tömegére (amely a Moesiai-tábla levált része) a kréta időszak végén rátolódott a főként kristályospalák alkotta Géta-takarórendszer. E két egység között helyezkedik el a Szörényi-takaró, amely egy jura–alsó-kréta óceáni aljzatot képvisel (lásd a lemeztektonikai fejezetben). Az alpi hegységképződés ausztriai és larámi fázisaiban lejátszódott takaróképződést jelentős epirogenetikus mozgások és harmadidőszaki tönkösödés követte. Napjainkban a Dunai-egység felszínre került részei nagy tömegben találhatók meg a Szörényi-hegytömeg vonulataiban, a Párengben, a Retyezátban vagy a Vulkán-hegységben. A Géta-Szupragéta-egység kristályos képződményei és üledékes takarója a Godjánt, a Kudzsiri- és Szebeni-havasokat, a Lotrut, a Kapacinát alkotják, és része a Fogarasi-havasok is.
A Néra-szurdok alján az áprilisi magas vízállás idején nem lehet végigmenni. A sziklába robbantott régi ösvény hirtelen véget ér
A Déli-Kárpátokból hiányzik a vulkáni- és flisvonulat, ám a hegység kőzettani felépítése a bonyolult gyűrt-töréses szerkezeteknek és az intenzív kőzetmetamorfózisnak köszönhetően így is igen változatos. Uralkodóak az idős metamorf kristályospalák (gneisz, csillámpala, szericites-kloritos pala), és helyenként fontosak a magmás kőzetek (gránit, diorit, gabbró; bővebben lásd a földtörténeti fejezetben). Kiterjedt térségeket épít fel a mezozoikumi üledékes takaró is – az éles formákkal rendelkező, kemény mészkőből felépülő térszínek üde színfoltot jelentenek a vastag, palás lejtőtörmelékbe burkolózó magashegységek peremén.
