Kainozoikumi gerinctelen ősmaradványok (Főzy István)
Kainozoikumi gerinctelen ősmaradványok
(Főzy István)
(Főzy István)
A mezozoikumot követő 67 millió év, a kainozoikum élővilága sok szempontból a jelen élővilágához hasonlatos. A Kárpát-medence területén a fokozatosan kiédesedő és feltöltődő Középső-Paratethys jelentette a változások ősföldrajzi keretét. A hazai eocén, oligocén, miocén és pliocén képződményekben a gyakori és feltűnő csigák és kagylók mellett esetenként fontosak a foraminiferák, a korallok, a férgek, a rákok, a bryozoák és a tengeri sünök maradványai is.
A mezozoikum végére Afrika és Európa ütközésével felemésztődött a nagy mezozoikumi óceán, a Tethys. A Kárpát-medence kainozoikumi üledékei, mint a földtörténeti fejezetben olvashattuk, a Dél-Európán át a Kaukázusig húzódó beltengerben (Paratethys), illetve annak lefűződő maradványaiban rakódtak le. A kréta végi nagy kihalást követően gyökeresen átalakult a tengeri élővilág is. A kihalt ammoniteszek helyét a csontoshalak különböző csoportjai vették át. Megritkultak a brachiopodák, ugyanakkor megkezdődött a változatos életmódot élő kagylók virágkora. A kagylók és csigák számos nemzetsége a kréta óta gyakorlatilag változatlan formában van jelen a világtengerekben. Ennek ellenére az egyes fajok jelenléte korjelző értékű lehet. A kainozoikum felosztása eredetileg éppen a kagyló- és csigafaunáknak a mai molluszkákhoz (puhatestűekhez) való hasonlatossága alapján történt. A kagylók kapcsán fontos kiemelni a csoport környezetjelző szerepét is.
A kainozoikum legjellegzetesebb ősmaradványait a következőkben korok szerint mutatjuk be.
Tengerisün-kövületek a Dunántúli-középhegységből. Baloldalt: Schizaster, jobboldalt: Echinolampas
