Ezen napon a kora reggeli órákban a 15. AAF 450 db bombázója és 150 vadászgépe készülődött bevetésre.
A támadás eredeti tervében a sziléziai olajipari célpontok bombázása szerepelt. Hajnalban az időjárás-felderítő repülőgépek megfelelőnek találták az időjárást, s a kötelékek a terv szerint a reggeli órákban elindultak. Jugoszlávia felett még 4/10 felhőzet volt, de a Balaton északi partja felett már zárt, réteges felhőzetbe kerültek. Az 5. Wing hat Bomber Groupjához Nagybajom felett csatlakoztak a kísérővadászok, akik azonban Veszprém felett visszafordulásra kényszerültek, mert a bombázók eltűntek a felhőben. Ekkor kaptak parancsot a visszarepülésre. A bevetési parancs késői visszavonása megbontotta a harcrendet, a bombázók kisebb-nagyobb kötelékei bolyongtak a Dunántúl felett, többnyire vadászvédelem nélkül, mivel a vadászok ezalatt a felhőrétegeket le- és fölfelé is többször áttörve, többnyire eredmény nélkül keresték a bombázókat, és segélyt kérő gépeket. Néhány kötelék Bécs és Budapest másodlagos célpontjai felé indult. Az 55. Wing Tihanytól északra fordult vissza, kötelékeit már a Balaton felett szétbontakoztatta. A felhőzet miatt laza kötelékben repülő bombázókat visszafordulás közben, a legkritikusabb helyzetben érte egy vadásztámadás. Ezt a véletlen helyzetet, a visszafordulás és a vadásztámadás egybeesését a magyar légvédelmi parancsnokság tévesen úgy értékelte, hogy a bombázók a vadászok támadása miatt fordultak vissza. A századokra, rajokra bontakozott alkalmi célpontokat kereső kisebb amerikai kötelékek a felhő alá ereszkedtek, így a légvédelmi tüzérségnek és a vadászoknak könnyű célpontjai lettek.
A 325. FG 35 db Mustangja a zárt felhők felett repült északi irányba és a sziléziai Blechammer felett körözve várta a bombázókat, majd visszaindultak anélkül, hogy a bevetés folyamán egyetlen saját vagy ellenséges repülőgépet láttak volna. Ugyanez történt a 82. FG Lightningjeivel, feladatuk a visszatérő bombázók oltalmazása lett volna. Ezért 20 percig köröztek várva a bombázókat Léva légterében. Rádió-összeköttetést sem sikerült velük létrehozni, ezért hazai irányba fordultak. Repülőgépeket ők sem láttak. Visszarepülés közben Budapest fölé tévedtek, és a vastag felhőtakarón keresztül erős légvédelmi tüzérségi tüzet kaptak, de egyetlen gépük sem sérült meg.
A bombázókötelékek a vastag felhőtakaró és a teljes irányításí csőd miatt minden elképzelés nélkül a legközelebbi látható célra – általában vasútállomásokra – dobták le bombaterheiket.
A bombázók felbukkanásakor Veszprémből a 101. vadászosztály 22 magyar vadászgépe szállt fel. Komárom légterében csatlakoztak egy Me–110-es és Me–109-esekből álló német kötelékhez, és előbb Győr irányába repültek a Bécs felé tartó bombázók elé. Amikor a bombázók visszafordultak, a „Szikla” vadászirányító központ a Budapest fölé érkezett kötelékekre irányította a 41 rombolót és vadászgépet. Budapest fölé azonban késve érkeztek, már nem találtak ellenséges repülőgépeket. Ekkor az északi irányba repülő amerikai vadászok ellen ismét Komárom fölé rendelték a magyar–német kötelékeket.
Részlet a 101. vadászosztály parancsnokának 1944. június 30-i bevetési jelentéséből.
„Kötelékparancsnok: Heppes Aladár őrnagy
Bevetett gépek száma: 22 Me–109G
Indulás ideje: 8 óra 16 perc, Veszprém
Leszállás ideje: 10 óra 35 perc – 10 óra 45 perc,
Veszprém, Tapolca, Börgönd.
Magasság: 8000–9000 méter.
A bevetés rövid leírása: Az osztály zárt kötelékben Komárom felett 8000 méteren 8 óra 45 perckor csatlakozott egy német Me–110-es kötelékhez. (14 db Me–110-es és 5 db Me–109-es). A felhőkben a második század és harmadik század egy-egy raja elvált. A német köteléket Komárom Budapest–Budapest FQ. és FQ. Tapolca útvonalon 8000–9000 méter magasságban 76végig biztosítottam. Tapolca fölött a német kötelék áttört a felhőn és szétszóródott (felhő 8000–4000 méterig), ugyanez történt saját kötelékemmel. Tapolca fölött egyes gépek Liberatorokat támadtak. Gyülekezést Tihany felett 4000 méterre parancsoltam. Gyülekezés közben leszállási parancsot kaptam 10 óra 11-kor.
Az ellenséges kötelék száma és ereje: Több Liberator és 30–40 Lightning.
Ellenséges géptípusok, melyekkel légi harc volt: Több Liberator
Tapolcánál, 30–40 Lightning kb. Székesfehérvár felhő felett.
Az ellenség megpillantásának időpontja: 9 óra 55 – 9 óra 30.
Kötelékből teljesen kilőtt gépek száma, neme: 1 db Liberator (Fábián őrmester); 1 db Liberator (Bejczy főhadnagy)
Lelőtt egyes gépek száma: 1 Liberator (Huszár zászlós) 1 Lightning (Bejczy főhadnagy)
Hősi halált halt: Zsíros Gyula zászlós
Gépveszteség:
|
60–100% 3 db
|
|
20–60% –
|
Időjárás: 4000–8000 méter között változó réteges felhőzet. Jegesedés. Igen rossz látás.”
A június 30-i események pontos látleletet adnak a német és magyar vadászirányítás krónikusan visszatérő jellegzetes betegségéről, a gyakori „téves helyzetértékelés” miatti kapkodásról. Sem a 8. JD-nek – illetve Bécs környéki harcálláspontjának –, sem az irányítása alatt álló magyar Szikla Központ néven ismert magyar légvédelmi harcálláspontnak, 1944. folyamán nem állt rendelkezésére elegendő német és magyar vadászrepülőgép a nappali amerikai támadások visszaverésére. Ezért esetenként megkísérelték a kevés rendelkezésre álló repülőgépet úgy manővereztetni, hogy legalább egy irányban hozzanak létre erőegyensúlyt az amerikaiakkal. Gyakran előfordult azonban, hogy a megközelítés időszakában tévesen ítélték meg a támadás várható célját, és ezért a támadókötelékre való „rávezetés” helyett „elirányították” a vadászgépeket. A bombázás kezdetekor többnyire már észlelték a hibát és megpróbáltak helyesbíteni. A vadászok visszairányításával a bombázott város védelmére azonban többnyire elkéstek és a célterület fölé ekkor érő német és magyar vadászok legjobb esetben is csak egyes lemaradt amerikai bombázókra, vadászokra találtak a kötelékek helyett.
Képzeljük magunkat 1944. június 30-án a vadászirányítók helyébe. A felderítőlokátorok segítségével megállapították, majd folyamatosan jelentették, hogy nagyobb erejű amerikai kötelékek átrepülték az Adriát, Crna Gorát, Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, hazánk déli határait, és mire a központhoz az újabb jelentés eljut, már a Balaton nyugati szegélye fölött repültek. E pozícióból egyaránt lehetett támadni Wiener Neustadtot, Nieder-Österreichet, Bécset, Pozsonyt, Sziléziát, Győrt, Almásfüzitőt, Pétet, Budapestet. Vajon melyik lesz a cél? Mert az amerikai felderítőgépek – többek között hadműveleti álcázás, illetve meteorológiai felderítés miatt is – aznap reggel a legtöbb említett város vagy terület fölé berepültek. Ráadásul a felhőzet mindent elfed. A légvédelmi figyelőőrsök nem látnak semmit. A majdnem kétezer repülőgépmotor zúgása mennydörgésszerű hangorkánná olvad össze, így a fülelőkészülékek is csak a helyzetet tudják regisztrálni. „Riasszuk a legközelebbi bécsi német és a veszprémi magyar (101-esek) vadászokat, és vigyük középre, Komárom–Győr térségébe.” Ez tűnik a legkézenfekvőbbnek.
A magyar és német kötelékek még találkoztak Komárom fölött, majd hatalmas felhőrétegbe kerülve mindent elvesztettek szem elől. A Dunántúlról hol innen, hol onnan jött jelentés légi harcról, bombázásról, lelövésről, saját veszteségről, majd a lokátorok jelzései alapján jelentik, hogy az amerikaiak visszafordultak! Győzelem!!! Győzelem??? Nem!!! Ezt csak a magyarok és németek hitték. A valóság az, hogy az amerikai kötelékek a mindent eltakaró felhők miatt parancsot kaptak a támaszpontokra való visszatérésre. Hát valahogy így zajlott le az a majdnem három óra 1944. június 30-án délelőtt.
A támadás során a sziléziai olajkutak és -feldolgozók helyett az amerikai bombákból a főváros környéki repülőtereknek, Csepelnek, Rákospalotának, Veszprém városszélének és a dél-dunántúli vasúti pályaudvaroknak, vasútállomásoknak, Kaposvárnak, Dombóvárnak, Balatonboglárnak és Pécsnek is kijutott. Az új-dombóvári pályaudvarra vetett bombaszőnyeg a célt jelentősen eltévesztve a városra zúdult és súlyos károkat okozott. Az állomáshoz tartozó talpfatelep leégett.
A magyar sajtó így fogalmazta meg a nap krónikáját: „Június 30-án kora délelőtti órákban több száz ellenséges gépből álló kötelék repült be a déli határunkon az ország légterébe. A támadó gépek két hulláma a Balaton felett gyülekezett, és Nagy-Budapest ellen támadást hajtott végre. Az ellenséges gépek harmadik hullámát a saját és szövetséges vadászgépek még a dunántúli légtérben szétszórták, és visszatérésre kényszerítették. Az ellenség a bombáit az elhárítótűz következtében Nagy-Budapest különböző területeire szórta, nagyobb részét lakatlan területre.
A vidéki városok közül Kaposvár jelentett bombatámadást.
A támadó gépek visszarepülésének ideje alatt délről ellenséges felvevő vadászkötelékek érkeztek az északi határaink felé, ahonnan eredmény nélkül tértek vissza, mert a felvenni szándékolt ellenséges kötelékek csak később léptek be északi határainkon, és így az utóbbiak saját tüzérségünk és vadászok zavarása közben vadászkíséret nélkül repülték át légterünket.”
Ugyanezek az amerikai kötelékek a megközelítés, majd visszarepülés során a zágrábi repülőteret, Osztopán és Split vasúti célpontjait, Brod közúti hídját és Banja Luka repülőterét bombázták. Azt, hogy Osztopán helyett mit is bombáztak az amerikaiak, nem sikerült kideríteni. A tény az, hogy ezt jelentették, de a valóságban aznap a városkát nem érte amerikai bombatámadás.
77Az 1944. VI. 30. országos kárhelyek
Az 1944. VII. 2-i országos kárhelyek
781944. június 16-án Ostffyasszonyfánál lezuhant B–24H bombázógép, a 459. BG. állományából, gyári száma (4)12957
791944. nyarán Csepel-sziget felett lelőtt brit Bristol Blenheim repülőgép roncsa (a pontos dátumot nem sikerült azonosítani) (NTF)
1944. június (?) Bp. Ferencvárosi pályaudvar támadása közben egy B–17-es gép orrát légvédelmi találat érte. A gép a lezuhanás előtti pillanatban látható. 5 fő a személyzetből kiugrott, 5 meghalt (USAAF)
80Hatástalanított amerikai repülőbombák a lágymányosi telepen, 1944. nyarán. Balról jobbra: 56.7 kg-os repeszbomba; 113,4 kg-os, 136 kg-os, 227,4 kg-os, 453,4 kg-os és 906,2 kg-os rombolóbombák (NTF)
906,8 kg-os amerikai rombolóbomba a lágymányosi telepen, 1944. nyarán. A Csepeli Vámmentes kikötőben emelték ki a földből, nem robbant fel, csak széthasadt (NTF)
81Lágymányoson tárolt, hatástalanított amerikai 454 kg-os rombolóbomba, mellette a légierők műszaki törzsőrmestere áll (NTF)
1944 nyarán a piliscsabai táborban összegyűjtött amerikai bombák, elől egy 1800 kg-os amerikai légiakna, hátul 227 kg-os bombák (NTF)
821944 őszén a lágymányosi rétre gyűjtött amerikai bombák. A méretük érzékelésére a légierő egy műszaki tiszthelyettese áll előttük. Balról jobbra: 56,7 kg-os repesz, 113,4 kg, 136 kg, 227,4 kg, 453,4 kg és 906,8 kg-os romboló- és késleltetett gyújtású időzítős bombák (NTF)
Az 1944. április 13-i bombázás során ledobott (fel nem robbant) 227 kg-os amerikai bomba Budapest déli részén, egy tűzoltó áll mellette (NTF)
831944. június 26-án a Horthy Miklós híd pesti hídfője mellett talált 227 kg-os bomba, hatástalanításáig őrség vigyáz rá (HMF)
Egy hatástalanítás fázisai: egy 453 kg-os bomba a laza talajba mélyen befúródott, a keresőosztag ásta ki (KV)
84A tűzszerész előbb a fenék-, majd az orrgyújtót kicsavarja. (KV) Majd a leszerelt bombát kötélen kivontatják (KV)
1944. június 14-én, Budapest bombázása után ég a XIII. kerület és az újlipótvárosi tömbök (HMF)
851944. június 16. Pozsony bombázása után a kikötőben levő olajtartályok, vagy az Apolló finomító ég (NTF)
1944. június 30., a tököli repülőtér bombázás után a Dunai Rt. szerelőcsarnokával – USAAF-felvétel (M. Sz. – 1981. Oshawa)
86A tököli repülőtéren az 1944. június 30-i bombázás után összegyűjtött, fel nem robbant 9 kg-os és 56,7 kg-os amerikai repeszbombák (NTF)
1944. június 27-i bombázás alkalmával lelőtt B–17 bombázógép motorja Pesterzsébetre zuhant, a Wekerle telepen a Nagykőrösi úton (az eredeti negatív sérült volt) (NTF)
87Egy B–17 bombázógép roncsai Csepelen, 1944 nyarán (a pontos dátum nem azonosítható)
88Légi győzelmek igazolása 1944. június 30-ra:
Karnay Ernő hadnagy
|
B–24
|
Szigliget
|
Huszár András zászlós
|
B–24
|
Nemesvita
|
Fábián István őrmester
|
B–24
|
Veszprémpinkóc (Veszprémgalsa)
|
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek:
Bejczy József főhadnagy
|
B–24 –
|
Bejczy József főhadnagy
|
P–38 –
|
Kovács Pál őrmester
|
P–38 –
|
Légi harcban hősi halált halt:
A 15. AAF vesztesége a hadműveleti területen1944. június 30-án:
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
|
55. Wing
|
460. BG
|
B–24G
|
42 78258
|
Magyarország
|
|
|
B–24H
|
42 51160
|
Magyarország
|
|
|
B–24H
|
41 28988
|
Magyarország
|
|
|
B–24H
|
41 29291
|
Magyarország
|
|
465. BG
|
B–24H
|
41 28736
|
Jugoszlávia
|
|
|
B–24H
|
41 28915
|
Ausztria
|
306. FW
|
52. FG
|
P–51D
|
44 13487
|
Csehszlovákia
|
Egy hónapos szünet után, július elejétől folytatódott a Duna aknásítása. Az áprilisi, májusi bevetések eredményeként Giurgiu és Pozsony között a hajóforgalom csaknem teljesen megbénult. Június közepéig 39 hajó süllyedt el, és 42 rongálódott meg aknarobbanások következtében. A vontatóhajók, az uszályok dunai kikötőkben, a Száván, a Bega-csatornáknál Titel és Ečka (Écska) között vesztegeltek.
A brit 205. Group a háború folyamán a legnagyobb aknarakást július 2-re virradó éjszaka hajtotta végre, 16 db Liberator és 53 db Wellington 192 aknát telepített a Dunába, Bogyiszló, Dunavecse, Ercsi, Visegrád, Szob, Tát folyamszakaszokon. Az aknarakó repülőgépek egy része alig száz méter magasságban repült át a főváros felett, hogy a Dunára rárepülve Budapest közelében is aknákat dobjanak le.
A RAF e légi tevékenységéről félrevezető – vagy a magyar légvédelem állapotát tanúsító – tájékoztatás jelent meg a napi sajtóban: „Július 1-jén az éjjeli órákban kevés ellenséges gép kihasználva a holdfényes, világos éjszakát, rendkívüli magasságban repülve, Budapest légterébe észrevétlenül behatolt. Ezt követően további 30 gép repült be a Dunántúl és Nagy-Budapest légterébe. Saját és szövetséges vadászok, valamint a légvédelmi tüzérség az ellenséges köteléket szétszórták és visszafordulásra kényszerítették. A berepülés zavaró jellegű volt.”
Az alacsonyan szálló brit repülőgépekre csak légvédelmi gépágyúkkal tudtak tüzelni, és semmilyen kárt nem okoztak bennük. A magyar vadászrepülőket éjszaka nem alkalmazták, miután nem voltak éjjeli bevetésre felkészítve. Éjjeli támadásnál csak a német éjszakai vadászok jöhettek számításba, de ebben az esetben a kis magasság miatt ők is csak korlátozott lehetőségekkel. Tehát sem „szétszórásra”, sem „visszafordításra”, sem pedig a magyar vadászgépek bevetésére nem kerülhetett sor.
A következő éjszaka a brit repülőgépek újabb 60 aknát telepítettek a Duna magyarországi szakaszába.
A RAF 205. BG-jának éjszakai aknatelepítései jelentősen hatottak a romániai kőolajszállításokra, a Bécs környéki német finomítók termelése nagymértékben lecsökken.