Hőguta.
Hőguta.
Tkp. a » hőszabályozás súlyos, gyakran végzetes zavara. Jellemzői a hőtermelés erősödése, a hőleadás csökkenése, a következményes hőpangás; az állat szervezete a termelt hőtől sem sugárzás, sem lihegés révén nem képes megszabadulni (pl. páratelt levegőben zsúfolt, meleg helyiségben). A tünetek rövid bágyadtság után drámai hirtelenséggel lépnek fel: gyengeség, légszomj, hányinger, mozgászavar, ájulás. A 43 °C-ot elérő kutyák szinte kivétel nélkül elpusztulnak; de az is gyakran előfordul, hogy az állat hőmérséklete alatta marad ugyan a 43 °C-nak, mégis elhullik. A ~ és a napszúrás együttesen is előfordulhat. Ezt a jelenséget egyébként elsősorban a sima, rövid szőrű ebeknél figyelhetjük meg, mivel ezeknek az állatoknak nincs hőcsökkenést elősegítő hosszú bundájuk. A nagy szőrzet ugyanis, akár a juhász subája, nemcsak a hideg, de a hőség ellen is védelmet nyújt, persze csak átlagos hőmérséklet-ingadozás mellett.
Sok gazda nem gondol rá, hogy a tűző napon hagyott autóban kutyája szinte elviselhetetlenül szenved, ugyanígy az árnyéktalan udvaron, a kiállítások napsütötte ringjeiben. Sok eb kapott már ~t az 55-60 °C-ra felmelegedett autóban, annak ellenére, hogy az ablakok résnyire nyitva voltak. Az ilyen hőmérsékletet a kutya csupán 20-30 percig képes ártalom nélkül elviselni.
Megóvhatjuk a kutyát a számára káros hőmérsékletű és páratartalmú levegő hatásától, ha ilyen időszakokban mentesítjük az erős mozgás alól, a tűző napsütés elől pedig árnyékba visszük. A ~ tüneteinek jelentkezésekor az ebet itassuk meg bőségesen hideg vízzel, testét locsoljuk le, és mielőbb vigyük állatorvoshoz.
