Kísérleti neurózis
Kísérleti neurózis
(experimentális neurózis). Olyan mesterségesen előidézett állapot, amely túlságosan körülményes, megvalósíthatatlan, megkülönböztetéses feladat hatására alakul ki az állatban. Klasszikus példája az, amikor a kutyában egy speciális, látásingeren alapuló, » feltételes reflexet alakítottak ki úgy, hogy a szeme előtt kifeszített vászonra világos kört vetítettek, majd nyomban utána megetették. Néhány ismétlés után a kutya, ha meglátta a vászonra vetített kört, tüstént nyálzani kezdett. Ezután kialakítottak egy másik feltételes reflexet: az eb szeme előtt nem kört, hanem ellipszist vetítettek, de nem adtak neki táplálékot. Ezután váltogatva vetítették a kört, ami az állat számára kellemes és szükséges ingernek, a tápláléknak a szimbóluma lett -, és az ellipszist, amely viszont nem jelentett táplálékot; majd egy idő után már nem az eredeti ellipszist vetítették, hanem olyan formájút, amely egyre jobban megközelítette a kör alakját. A kutya egy ideig jól megkülönböztette az ellipszist a körtől, amelyre változatlanul pozitívan (nyálelválasztással) válaszolt. Az ellipszisre természetesen negatív módon reagált, vagyis nem nyálzott és nem látszott rajta, hogy várná az ételt. Egy idő múlva elkövetkezett az a pillanat, amikor a folyton módosított formájú ellipszis annyira megközelítette a kör alakját, hogy a kutya már nem tudta a két rajzot megkülönböztetni egymástól, ekkor az állat feltételes reflexei eltűntek. Nem jelent meg nála sem a körre kialakult pozitív, sem az ellipszis vetítése során tapasztalt negatív válasz; sőt kialudtak más, jóval korábban kialakított reflexei is.
A kísérletsorozatot végrehajtották más kutyákkal is, és azt tapasztalták, hogy egy bizonyos ponton túl minden állat máshogy reagál. Volt, amelyik félénken szűkölt, a másik dührohamot kapott, bőszen csaholt, igyekezett lerázni magáról a rögzítő hevedereket; akadt olyan állat is, amelyik megtámadta, megharapta a többi kutyát, sőt még az ápolóját is, vagyis mindazokat, akikkel azelőtt a legjobb barátságban volt. Ez az állapot - mint kiderült - nem csupán a kísérlet idejére szorítkozott, hanem gyakran néhány hétig, sőt hónapokig is eltartott, és előfordult, hogy csak megfelelő gyógyszerekkel való kezelés után csökkent, ill. múlt el.
A kísérletben részt vevő kutyák eltérő viselkedését az egyes állatok idegrendszerének különbözősége, elsősorban a két alapvető idegfolyamat - az ingerület és a gátlás - eltérő erőssége és azok kölcsönös viszonya okozta. Némelyik kutyában mindkét alapvető idegfolyamat erős, másokban viszont gyenge. Néha ezek a folyamatok egyensúlyban vannak egymással, máskor viszont v. az ingerületi, v. a gátlási folyamatok kerülnek túlsúlyba. Azok a kutyák, amelyeknél a ~ kialakulásának hatására az ingerületi folyamatok kerekedtek felül, megvadultak, felbőszültek, amelyeknél pedig a gátlási folyamatok, azok mozdulatlanná váltak v. a sarokba bújtak, és nem fogadták el a táplálékot.
