ÜTŐ
ÜTŐ, (üt-ő) mn. és fn. tt. ütő-t. 1) Aki üt. 2) Általán, a mivel ütnek, elütnek valamit. Laptaütő. Olajütő, melyben olajt sajtólnak. Ütőmüszer, ütőfa. 3) Laptajáték, melyben egy a laptát kiüti, a többi szemközt álló pedig iparkodik elfogni. Kiütőt játszani. 4) Különösen a harang nyelve, v. szive, harangütő.
