EPER
EPER, fn. tt. eprét. Tájdivatosan eperj. E szónak értelme különféle tájszokás szerint változékony és ingatag. 1) Így nevezik a szamóczaféle növénynek és gyümölcsének fajait: földi eper, kerti eper, mezei eper, gyalog, fiú-, leány-, kos-, csattogó, madár-, hárseper stb. (Fragaria). Epret szedni. Ő szedi az epret, azaz, ő húzza a hasznot. (Km.) Híres eperre nem kell kosárral menni. (Km.).
„Epret szedek ott a berekben.”
„Eprét szedi gyönge kezekkel.”
„Eprét szedi gyönge kezekkel.”
Kisfaludy K.
2) Némely tájakon így hivják a szedret: faeper v. fai eper (Morus). 3) A Tisza vidékén mind az eper mind a szeder kétféle, t. i. földi és fai eper, melyek érett gyümölcse édes; földi és fai szeder, melyek érett gyümölcse sötétkék, (honnan a szederjes szinű nevezet) s íze savanyú csipős.
Diószeginél a szamócza = fragaria, innen földi eperj-szamócza, fragaria vesca; a szederj = rubus, az eperjfa = morus, ettől selyem-eperjfa morus alba (édes), szederj-eperjfa morus nigra (savanyú).
Az eper szót némelyek a német Erdbeere-ből származtatják. Különben rokonitható vele a héber 
(perí), mely am. földnek vagy fának gyümölcse (fructus sive terrae sive arboris. Joannis Simonis Lexicon), egyszerű német Beere, angol berry, svéd és dán baer, lengyel ber stb.
(perí), mely am. földnek vagy fának gyümölcse (fructus sive terrae sive arboris. Joannis Simonis Lexicon), egyszerű német Beere, angol berry, svéd és dán baer, lengyel ber stb.
