HENGER
HENGER v. HENGĚR, (hem-eg-er, hem-g er) fn. tt. henger-t, tb. ~ek v. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Hosszukás, gömbölyű, s egész hosszában egyenlő vastagságu tömör test, melynek két végei egyenlő nagyságu körlapot képeznek, s melyet saját tengelye körül kerék gyanánt forgatni lehet. Valamit, pl. hajót, malmot hengeren csúsztatni. Hengerrel simított bőrök. Kőhengerrel egyengetni az utakat, kerti ösvényeket. Fahengerrel lenyomogatni a felszántott földet. Hengert használnak a könyvnyomtatók és némely kézmivesek. Henger óra, melynek láncza hengeren jár. Henger játszómű. Hengermalom, mely a gabonát hengerek által őrli lisztté. (Cylinder).
