SZÖKKEN
SZÖKKEN, (szökk-en v. szök-ü-en, szök-v-en) önh. m. szökken-t. Hirtelen szökő mozdulatot tesz, felugrik, mintegy megriadva szökik. Ültéből felszökkenni. Az árkot ugró paripa nagyot szökken. V. ö. SZÖKIK.
Képeztetésre hasonlók hozzá, zökken, nyökken, hökken, csökken, rokkan, mokkan, bukkan, pukkan stb.
