TÁK
TÁK, fn. tt. ták-ot, harm. szr. ~ja. 1) Túl a Dunán, azon szij, melylyel a bocskort a lábszárhoz kötik, máskép: telek (honnan a telekes bocskor nevezet). A székelyeknél Ferenczi János szerént a bocskor talpához ragasztott folt, mely csak úgy van oda szorítva, nem varrva, innen e közmondat: bocskornak nem leszek tákja, azaz, magamnál alábbvaló embernek szolgája. Szabó Dávidnál bőrfolt a kiszakadt bocskorban. Kríza J. szerént csizma- vagy bocskortalpbéllés, szakadt bőrdarab. Nem leszek senki tákja. (Km.). 2) Általában folt, toldalék, s ebből lett tákoz v. tákol, valamit öszvetold, máshoz férczel. 3) A növénytanban Diószegi-Fazekas szerént azon kinövések, melyek több virágokon a rendes szirmokon kivül, vagy azokhoz nőve találtatnak; Gönczy Pálnál sziromnemű levél vagy pikkely, mely a lepel vagy a bokréta valamely részén vagy mellett, kivül vagy belűl fejlik ki s rendszerint méz edényül szolgál; máskép: pilis. (Nectarium).
A tulajdon értelemben vett ták rokonságban látszik állani a burkolásra, födésre vonatkozó takar és tekenő szók tak, tek gyökeivel, és dug szóval is, mennyiben a ták, részint mint szalag, részint mint folt valamit takar, beburkol. Egyébiránt Vámbéry szerént csagataj nyelven take am. folt, kiegészitésül valamihez illesztett darab.
