rőf, réf
rőf, réf: a kar hosszúságát, ill. a kifeszített kar hosszát a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul vevő hosszmérték. Elsősorban szövetek, posztók, szalagok, kötelek, textilanyagok mérésére használták. Szinte egész Európában elterjedt. Nagysága országonként és vidékenként is más volt; általában 60–78 cm között ingadozott. A rőf nagysága az idők folyamán is változott. A régi magyar rőf vagy más néven → sing 63,2 cm volt. A Mo.-on is használt osztrák rőf 78 cm; ill. egyes helyeken 77,8; a bajor rőf 83,3; a porosz rőf 66,7; a svájci rőf 60; a dán rőf 62,8; a svéd rőf 59,4; a norvég rőf 62,75 cm; a széles körben elterjedt brabanti rőf pedig 69 cm volt. A rőf a népmesékben leggyakrabban szereplő hosszmérték, hosszúságjelző. – A magyar nyelvbe a középfelnémetből átvett szó.
Dankó Imre
