Cinkonin
Cinkonin (cinchonin), C19H22N2O (régibb analizisek szerint C20H24N2O. Manapság nem használatos nevei: chinchonin huanokin, betacinchomin, kristályos cichonicin). Alkaloida, mely a többi kina-alkaloidák (kinin, kinidin, cinkonidin) tárasaságában a kina-kérgekben fordul elő, csersavhoz és kinacsersavhoz kötve és ezekből is készül; különösen sok van a szürke kina-kéregben (China Huanako), továbbá a barna kina-kérgekben. Ugyan már Duncan (1803) és Gomez (1811) előállították, de csak Pelletier és Caventon vizsgálták meg tüzetesebben (1820) és bebizonyították, hogy alkaloida. A kinin és sói előállításakor melléktermékül kapják. A kinahéj finom porát ugyanis oltott mészszel és kevés vizzel összekevervén, enyhe melegen beszárítják. Ilyenkor a kalciumhidroxid a csersavsókat elbontja, csersavas kalcium képződik, mig maguk az alkaloidák kiválnak. A tömeget forró borszeszszel vonják ki, ebben az alkaloidák feloldódnak, mig a csersavas kálcium s a fölös kalciumhidroxid visszamaradnak. A besűrített oldatból a cinkonin kirstályosodik ki, mivel ez a kina-alkaloidák közül borszeszben legnehezebben oldódik. Gyakrabban ugy járnak el a gyárosok, hogy a kina-alkaloidok borszeszes oldatát hig kénsavval pontosan semlegesítik és a borszeszt ledesztillálják. A kina-alkaloidák szulfátjai közül vizben legnehezebben oldható (1:800), igy tehát az oldatban a többi kina-alkaloidák szolfátjai halmozódnak föl. Ez oldatból a kindint tömény káliumjodid oldattal, a cinkonidint tömény Seignette só oldattal választják le. (A leváló cinkonidintartratot a cinkonidin előállításához használják fel.) A szüredékből a C.-t nátronlúggal kicsapják és a még tisztátalan alkaloidát szulfáttá alakítják, amelyet forró vízből többször átkristályosítva megtisztítanak. Végül a C. szulfát-oldatból a C.-t ammoniával kicsapják és forró borszeszből átkristályosítják.
A tiszta C. szintelen, átlátszó, az egyhajlásu rendszerbe tartozó kristályokból áll. Ize igen keserü; kémhatása lugos és az alkaloidák többi reakcióit is adja. Vizben alig oldódik, 20 fokon 1 s. r. feloldására 3670 s. r. viz kell; borszeszben jobban oldódik. A hevitéskor részben elbomolva 250° körül megolvad. Hidrogén v. ammonia gáz áramban bomlás nélkül szublimálható. A kinin és kinidintől eltérően hig kénsavas oldata nem fluoreszkál, a thalleiochin reakcióit sem adja. Ammoniában és éterben alig oldódik (a kinin és kinidin e kémlőszerekben könnyen oldódnak). A C. és sóinak oldatata a poláros fény sikját jobbra fordítja. A cinkonidintől abban különbözik, hogy tartrátja (borkősavsója) vizben jóval könnyebben oldódik. Koncentrált kénsav és salétromsav szintelenül oldják. Tizszeres mennyiségü tömény salétromsavval, hosszabb időn át főzve egyéb termények mellett chinolsav is képződik. Általában erősebben oxidáló kémlőszerek behatására különféle bonyolulabb összetételü vegyületek keletkeznek belőle. Káliumhidroxiddal való hevítéskor piridin, kinolin és homologjai keletkeznek. Ezekből és más reakcióikból az következtetik, hogy a C. a piridin és a kinolin származéka. Sói nagy számmal ismeretesek és többnyire szépen kristályosodnak; közöttük fontosabbak a C. szulfát (C19H22N2O)2H2SO4, mely ugy készül, hog hig kénsavat C.-vel semlegesítenek. Vízből egyhajlásu fényes hasábokban kristályosodik, amelyek 2 mol. kristályvizet tartalmaznak. Vizben és borszeszben elég könnyen oldódik, éterben oldhatatlan. A savanyu C. szulfát C19H22N2O.H2SO4.4H2O az előbbiből készül olyformán, hogy azt egyenértékü hig kénsavban oldják és az oldatot besürítik. A C. hidroklorid C19H22N2O.HCl.2H2O a cinkonin sósavban való feloldása utján készül és szintelen, tű alaku kristályokból áll. A C.-t és sóit lázellenes gyógyszerül használják, de a hatása jóval gyengébb a kininénél. A magy. gyógyszerkönyv első kiadásában a C. szulfát hivatalos volt, mivel azonban manapság nálunk gyógyszerül alig használják, a gyógyszerkönyv második kiadásában már nem szerepel.
