akna
akna – ‘bánya függőleges vagy lejtős járata’: Zobák-akna, aknász; ‘kályha függőleges tüzelőtere’: egyaknás, kétaknás kályha; ‘felvonószerkezet függőleges ürege’: liftakna; ‘vár vagy más építmény felrobbantása céljából a falak alá ásott s puskaporral megtöltött földalatti járat’: aláaknáz; ‘érintésre robbanó szerkezet’: víziakna, gyalogsági akna, taposóakna; ‘vékony falú robbanó lövedék, amely csőállványból repül ki meredek szögben’ (ez pontos nevén aknagránát, és az aknavetőből repítik ki).
A szó szláv előzménye, az okno minden szláv nyelvben ‘ablak, ablaknyílás’ jelentésű. A magyarba bekerült ~ ‘nyílás’ értelmű lehetett; erre vall, hogy korábban ablaknak, hordólyuknak is értették, de már igen korán felbukkant ‘bánya’ értelemben. Ebből könnyen magyarázható a ‘robbantó járat’ jelentés, az pedig közvetlenül vezet át az egyéb robbanó eszközök körébe.
