csín
csín – ‘rend, mérték’: csínján bánik a pénzzel; ‘tetszetősség, ízléses külső’: külcsín. Származékai: csinos, csinosít, csinosodik, csinosodás; csintalan (‘rendetlen, szertelen, pajkos’), csintalankodik.
Szláv eredetű: szerb-horvát čin (‘tett, rang, hivatal’), szlovén, szlovák čin (‘tett’). A szó legrégebbi értelme ‘rend, mód’ lehetett, s ilyen jelentéssel került nyelvünkbe is; a csintalan például ennek az értelemnek az ellentétese. A ma eleven jelentéskör a rendezett külső és a tetszetősség összefüggése nyomán alakult ki. Lásd még csinál, csíny, csínja-bínja.
