forr
forr – ‘bugyborékolva fő’; ‘erjed’: forr a bor; ‘forrong, nyugtalankodik’; ‘összenő ‹seb, csont›’. Származékai: forró, forróság, forral, forráz, forrázat, forrong.
A forog ige for- tövéből ered, a tőbeli mássalhangzó utólagos megkettőződésével; a forrásban lévő víz gázbuborékainak forgó, örvénylő mozgására utal. Lásd még forrad, forradalom, forrás.
