kül-
kül- – ‹szóösszetételek előtagjaként› ‘külső; külországgal kapcsolatos’: külalak, külcsín, külváros, külvilág; külföld, külügy, külkereskedelem, külképviselet.
A külső szó tövének első eleme: a külső város-féle jelzős kapcsolatokból vonódott el összetételi taggá: külváros. Erre a folyamatra a német Aussen- előtagú összetételek is hathattak: Aussenhandel (‘külkeresekedelem’). A többinél jóval régebbi külföld mintája bizonyára az alföld meg a felföld volt. Lásd még küllem, külön, különb, különc.
