mind
mind – ‘valamennyi szóban forgó személy vagy dolog’: Es mend paradisumben volou gyimilsiktül munda neki élnie (Halotti Beszéd); ‘az egész’; mind elitta a pénzt; ‘egyre’: mind közelebb jutottunk hozzá; ‘‹összetételek előtagjaként› minden, egészen, együtt, egyre’: mindszent, mindhalálig, mindkettő, mindinkább stb. Származékai: minden, mindenes, mindenütt, mindenkor, mindenestől, mindenünnen, mindenüvé, mindenség.
A mi2 névmásból való, de alakulásának részleteit nem látni világosan. Az -n elem lehet határozórag, mint a mennyi, mint szavakban, de régi névmásképző is; a -d elemre nincs meggyőző magyarázat. A minden -nje módhatározói rag lehetett, mint ketten, öten stb., tehát ‘mindnyájan’ értelmű, s melléknévi jelentése másodlagos fejlemény. Lásd még mindig, mindjárt, mindnyájan.
