V.SZÍN
Ugyanott. Útza.
UGRI.
Dárdás, bescsületemre, isten hozott Milanoba.
Dárdás, bescsületemre, isten hozott Milanoba.
DÁRDÁS.
Ne esküdjél hijába, édes fiacskám, magam is iparkodtam. - Hm; én csak azt tartom, hogy senki sincs addig elveszve, míg föl nem akasztják; aztán senki el nem mondhatja, hogy isten hozta valahová, míg az ebéd árát ki nem fizette, s a korcsmárosné azt nem mondja, hogy „isten hozta.”
Ne esküdjél hijába, édes fiacskám, magam is iparkodtam. - Hm; én csak azt tartom, hogy senki sincs addig elveszve, míg föl nem akasztják; aztán senki el nem mondhatja, hogy isten hozta valahová, míg az ebéd árát ki nem fizette, s a korcsmárosné azt nem mondja, hogy „isten hozta.”
UGRI.
Gyere, félnadrág, gyere a sörházba; ott ha egy pár itcze sört fizetsz, akár ezer „isten hoztát” is hallhatsz. De, te fajankó, hogy vált el urad Julia kisasszonytól?
Gyere, félnadrág, gyere a sörházba; ott ha egy pár itcze sört fizetsz, akár ezer „isten hoztát” is hallhatsz. De, te fajankó, hogy vált el urad Julia kisasszonytól?
DÁRDÁS.
Hát komolyan megeygeztek, s aztán vigan, tréfálózva elváltak.
Hát komolyan megeygeztek, s aztán vigan, tréfálózva elváltak.
UGRI.
Hát elveszi urad?
Hát elveszi urad?
DÁRDÁS.
Nem.
Nem.
UGRI.
Hát tán uradat veszi el a kisasszony?
Hát tán uradat veszi el a kisasszony?
DÁRDÁS.
Nem, egyik sem.
Nem, egyik sem.
UGRI.
Hát végkép elszakadtak?
Hát végkép elszakadtak?
DÁRDÁS.
Nem szakadtak azok; egész mind a kettő, s élnek, mint hal a vízben.
Nem szakadtak azok; egész mind a kettő, s élnek, mint hal a vízben.
UGRI.
Demibe vannak hát?
Demibe vannak hát?
DÁRDÁS.
No: ha az uram jól van, a kisasszony is jól van.
No: ha az uram jól van, a kisasszony is jól van.
UGRI.
Szamár! Ki bírna téged megérteni?
Szamár! Ki bírna téged megérteni?
DÁRDÁS.
Megbír engem a botom is.
Megbír engem a botom is.
UGRI.
Micsoda?
Micsoda?
DÁRDÁS.
No hát nézd, ha rátámaszknodommegbír.
No hát nézd, ha rátámaszknodommegbír.
UGRI.
Felelj már, ne bolondulj, lesz-e valami a házasságból?
Felelj már, ne bolondulj, lesz-e valami a házasságból?
DÁRDÁS.
Kérdezd a kutyámtól: ha azt mondja, hogy lesz, akkor lesz; ha azt mondja, hogy nem lesz, akkor lesz; ha egyet s eszól, csak a farkát csóválja, akkor is lesz.
Kérdezd a kutyámtól: ha azt mondja, hogy lesz, akkor lesz; ha azt mondja, hogy nem lesz, akkor lesz; ha egyet s eszól, csak a farkát csóválja, akkor is lesz.
)
UGRI.
Hát mindenképpen csak lesz?
Hát mindenképpen csak lesz?
DÁRDÁS.
De isz, énbelőlem ki nem veszed a totkot, csak így példázolat által.
De isz, énbelőlem ki nem veszed a totkot, csak így példázolat által.
UGRI.
Csakhogy így is kivettem! – De hát, te Dárdás, mit mondasz ahoz, hogy az én uram fejét Amor egészen megzavarta?
Csakhogy így is kivettem! – De hát, te Dárdás, mit mondasz ahoz, hogy az én uram fejét Amor egészen megzavarta?
DÁRDÁS.
Hisz azt rég tudom.
Hisz azt rég tudom.
UGRI.
Mit tudsz?
Mit tudsz?
DÁRDÁS.
Hogy urad fejté a mámor egészen megzavarja
Hogy urad fejté a mámor egészen megzavarja
UGRI.
Szamár, te engem egészen félreéertesz.
Szamár, te engem egészen félreéertesz.
DÁRDÁS.
Hogy értenélek; hiszen nem is téged értettelek, hanem uradat.
Hogy értenélek; hiszen nem is téged értettelek, hanem uradat.
UGRI.
Én csak azt akartam mondani, hogy uram tüzes szerelmes lett.
Én csak azt akartam mondani, hogy uram tüzes szerelmes lett.
DÁRDÁS.
Mit bánom én, ha még olyan tüzes is, hogy össeégeti magát a szerelemben. – Most pedig, ha jösz velem egy búcsú-pohárra, jó; ha nem jösz, akkor olyan vagy mint egy héber, egy zsidó, s nem érdemled a keresztyén nevet.
Mit bánom én, ha még olyan tüzes is, hogy össeégeti magát a szerelemben. – Most pedig, ha jösz velem egy búcsú-pohárra, jó; ha nem jösz, akkor olyan vagy mint egy héber, egy zsidó, s nem érdemled a keresztyén nevet.
UGRI.
Miért?
Miért?
DÁRDÁS.
Mert nincs benned annyi ájtatosság, hogy búcsúra jöjj az igaz keresztyénnel. No jössz?
Mert nincs benned annyi ájtatosság, hogy búcsúra jöjj az igaz keresztyénnel. No jössz?
UGRI.
Szolgálatodra. (Mindkettel el.)
Szolgálatodra. (Mindkettel el.)
