I. SZÍN.
Ugyanott. Egy zárda előtt.
Eglamour jő.
EGLAMOUR.
Már kezd aranyszínt öntni szélylyel a nap
Nyugat felől az égen, s itt az óra,
Mikorra Silvia Patrickhoz jövend.
Nem késik el, tudom, mert a szerelmes
Csak úgy hibáz talán, ha hogy korán jő, –
S nem győzi a szökést gyorsítani.
Silvia jő.
Lám, már amott jön. – Jó estét kisasszony!
Már kezd aranyszínt öntni szélylyel a nap
Nyugat felől az égen, s itt az óra,
Mikorra Silvia Patrickhoz jövend.
Nem késik el, tudom, mert a szerelmes
Csak úgy hibáz talán, ha hogy korán jő, –
S nem győzi a szökést gyorsítani.
Silvia jő.
Lám, már amott jön. – Jó estét kisasszony!
SILVIA.
Ámen, ámen, menjünk jó Eglamour,
A kis kapun ki, ott a zárda mellett.
Félek, hogy eddig is nyomomba vannak.
Ámen, ámen, menjünk jó Eglamour,
A kis kapun ki, ott a zárda mellett.
Félek, hogy eddig is nyomomba vannak.
EGLAMOUR.
Se baj; három mértföldre sincs az erdő,
S ha addig érünk, biztosan vagyunk.
Se baj; három mértföldre sincs az erdő,
S ha addig érünk, biztosan vagyunk.
