A század eleji szocialista próza
489A század eleji szocialista próza
A század eleji szocialista költészet fejlődésútjától sok szempontból eltérő képet mutat szocialista prózairodalmunk kialakulása. Nem azért, mintha e téren nem történtek volna a Népszava költői köréhez hasonlatos kezdeményezések, hiszen Csizmadia Sándor és Farkas Antal a szocialista széppróza művelői is voltak. Csizmadia szegényparaszti körből vett példálódzó történetei (Munkás emberek című novelláskötetében) azonban eléggé jellegtelenek, s a századvég magyar falujáról képet rajzoló regénye is (Kanaánban, 1907), amely pedig első ízben igyekszik bemutatni szocialista szemmel az agrárszocialista mozgalom fokozatos terjedését, annyira tanmeseszerű, hogy már megjelenése idején elavultnak hatott a korabeli regényirodalom szintjéhez mérve, de saját költői eredményeihez viszonyítva is. Farkas Antal első szocialista szellemű regénye, a Szilaj Péterék, amely a vidék kapitalizálódását, az osztályok között kiéleződő ellentétet ábrázolja, már jóval később, 1914-ben jelent meg a Népszavában – könyvalakban csak 1918-ban. Más említést érdemlő szépprózai kísérletek is voltak ebben a körben, így Gárdos Mariska (1884) novelláskötete (Kilenc hónap), amely a dolgozó nők társadalmi helyzetével foglalkozik, sorsukat, érzelemvilágukat ábrázolja naturalista színezettel. Ide tartozik a fehérterror által fiatalon elpusztított Bacsó Béla (1891–1920) regénye, A Stefcsik-ház (1918), amely a nyomor kis tragédiáit mozaikszerűen fűzi egységes történetbe; továbbá Bresztovszky Ede, Várnai Dániel, Ormos Ede és Révész Mihály novellái.
A szocialista széppróza úttörő jelentőségű megalapozói, ellentétben a szocialista költészettel, nem ebből az írói körből bontakoztak ki. A modern magyar irodalom és a munkásmozgalom közelkerülése magasabb szinten a modern polgári irodalomban induló, s a Nyugat állandó munkatársi gárdájához számító két eredeti tehetségű író, Révész Béla, majd később Barta Lajos szocialistává fejlődése következtében, az ő szélesebb hatást kiváltó művészetükben jött létre. A plebejus demokrata Ady Endre forradalmas költészete mellett és után, kettőjük Ady sodrásában is haladó, de már szocialista eszmevilágban fogant írásai jelentik a magyar forradalmi szocialista irodalom legfontosabb hagyományait.
