Boltozat
Boltozat, bolthajtás, bolt, egy oszlopokkal, pillérekkel v. fallal körített helyiség fölé kőből vagy téglából szerkesztett - ritkábban cementből öntött - födél. Minden B. tehát voltaképen két részből áll: 1. magából a bolthajtásból, 2. a B.-ot tartó szerkezeti alkotó részekből, vagyis a gyámoszlopokból, gyám pillérekből v. gyámfalakból.
1-ső ábra.
A gyámfalakon nyugszik a B. egész terhe, s igy azok tömegének kell ellensulyozni a B. oldalnyomását. Azon falakat, melyek nem hordják a B. terhét, homlokfalak-nak vagy pajzsfalak-nak hijják.
2-ik ábra. 3-ik ábra.
Mennél nagyobb a B. és mennél magasabbak a gyámfalak, annál erősebbeknek kell az utóbbiaknak lenni, hogy a B. oldalnyomását ellensulyozzák.
4-ik ábra. 5-ik ábra.
Az oldalnyomás pedig annál erősebb, mennél laposabb a B. és mennél nagyobb annak saját sulya és a rajta fekvő teher. Minthogy az oldalnyomás a B. alján a legnagyobb, nagyobb fesztávolságu - ívközü - bolthajtásoknál azoknak vastagsága a záradéktól a gyámfalak felé mindinkább erősbödik.
A B. alkotórészek. A bolthajtás és a gyámfalak között levő választóvonal az eredő vonal (kk'), ennek végpontjai a kezdő pontok (l. 1. ábra); a bolthajtás felső felületének legmagasabb helye a záradékpont v. tetőpont; a tetőponton a bolthajtás hosszával párhuzamosan haladó vonala gerincvonal; a hengerfelület középpontján átmenő egyenes vonal (mm') a B. tengelye; a hajlás görbéje (Ks K) a bolthajtás íve; a gyámfalak között levő legrövidebb távolság (S) az ívköz; a záradékpontnak és a két kezdőpontot összekötő vonalnak függőleges távolsága (p) az ívmagasság; az aló és felső ív egymás közötti merőleges távolsága a B. vastagsága (d); B. belső felülete (I) az intrados; a B. külső felülete (E) a bolthát (l. o.) v. extrados; a B. szabad vége a B. homlok. bütüje vagy pajzsa; a Kw. sík a B. talpa vagy lába; a W fal, melyre a B. támaszkodik, a gyámfal; a B.-ot alkotó kődarabok a boltkövek és ezek között a legalsó (a) a
7-ik ábra. 6-ik ábra.
kezdökő, a legfelső pedig (t) a zárókő; a B. egy-egy fele a boltszár; a boltköveknek érintkező ferde sikjai a fekvőhézagok, a merőleges érintkező síkok az űtközőhézagok. A B. görbéje szerint a B.-ok lehetnek félkörívesek, szegmentívesek stb. L. Boltív.
A bolthajtások nemei: A dongaboltozat: két, egyenlő magasságu, párhuzamos gyámfal fölé emelt bolthajtás, melyek belső felülete félkörives, csúcsíves, szegmentíves, kosáríves stb. lehet. A dongaboltozat egyenes, ha homloka a tengelyére merőlegesen áll; ferde, ha a homloksík a tengelyhez ferdén áll. Ha a dongaboltozatot kezdősíkjának (2. ábra abdc) két átlóján át (ad) (be) két függélyes síkkal metszszük, akkor az 4 részre lesz osztva, melyek közül két-két átellenes rész egyenlő egymással. A homlokfal felé eső részek KK a süvegek, a gyámfalak felé eső részek WW a vaknegyedek.
8-ik ábra. 9-ik ábra.
A függélyes sikoknak és a dongaboltozat belső görbe felületének álmetszésvonalait (aed) (bec) gerincíveknek hijják. Ha a dongaboltozatnak két vaknegyedét két süveggel helyettesítjük, melyeknek tetőpontja ugyanazon magasságban fekszik a másik két süvegtetőpontjával, akkor a kereszt boltozatot kapjuk (l. 3. ábra). A keresztboltozatuak tehát 4 pajzs- vagy homlokíve van: (agb), (ahc), (cfd), (bid), két gerincvonala: (gf) és (hl), négygerincíve (ae), (be), (de), (ce). Ha egy dongaboltozatban a két süveget két vaknegyeddel helyettesítjük ugy, hogy mind a 4 vaknegyed tetőpontjai és kezdővonalai egy magasságban feküdjenek, akkor a kolostorboltozatot kapjuk (1. 4. ábra); a kolostorboltozatuak van egy tetőpontja (e), négy eredő vonala (ab), (bd), (dc), (ac) és 4 gerincíve (ae), (be), (ce), (de). A keresztboltozat gerincívei a boltozat belső felületén kiállók (ott az u. n. boltélt képezik), a kolostorboltozat gerincívei pedig a belső felületen bemélyednek.
10. ábra. Hálós boltozat.
Ha egy dongaboltozat két végét két fél kolostorboltozattal végezzük be, akkor a teknői bolthajtást kapjuk (l. 5. ábra). Ha egy teknősboltozatot a (ee') gerincvonalán alul tetszésszerü magasságban egy, a kezdő síkkal párhuzamos síkkal metszszük, akkor a tükörboltozatot kapjuk (l. 6. ábra), melynek tetejét tehát egy egyenes sík alkotja (a' b' c' d'), s ezzel a B. e neme kiválóan alkalmassá válik a dekorativ festészetre. A kupolaboltozat nem egyéb egytöbbszögü vagy köralaku alapra szerkesztett kolostorboltozatnál.
11-ik ábra.
Gömbalaku kupolaboltozat v. gömbboltozat egy félkörnek forgatásából származik. Világítás céljából a fölül nyitva hagyott gömbboltozatok fölé emelt legtöbbször hengeralaku tornyocskát lámpás-nak nevezzük.
12. ábra. Legyező alaku boltozat.
Ha egy gömbboltozatot fölül ívekkel határolt négyzetes vagy négyszögü alapon szerkesztünk, akkor az ugynevezett csehboltozat származik (7. ábra). A négy sarokban képződött gömbháromszögek (ahg), (bgi), (dif), (cfh) pendentif-oknak neveztetnek. Az ugynevezett cseh-süveg-, v. porosz süvegboltozat nem egyéb mint igen lapos csehboltozat. A csillagboltozat az egyszerü keresztboltozatból származik (l. a. 8. számu alaprajzot), ha az egyes boltmezőkben (abe) ace stb.) ujab tetőpontokat (f), (g), (h), (i), veszünk föl és azokat a keresztbolt csúcspontjával és a kezdő pontokkal az (af), (fe) és (fc) stb. gerincekkel összekötjük.
13. ábra. Asszír palota csatornája.
Ha az így támadt süvegeket még jobban feldaraboljuk, akkor az u. n. hálósboltozatok keletkeznek (l. a 9. számu alaprajzot és a 10. sz. perspektivikus nézetet). Ha egy keresztboltozatnak négy gerincivét a 4 kezdőpontban (l. 11. ábra a, b, c, d pontok) emelt függélyes tengely körül forgatva gondoljuk, akkor 4 kehelyalaku boltmezőt kapunk; és ha most az üresen maradt teret egy lapos boltozattal fedjük be, akkor az ú. n. legyező alaku boltozatot szerkesztettük (11. és 12. ábra).
A B. anyaga legtöbbnyire a tégla, nálunk ritkábban a faragott és terméskő. Keresztboltozatok gerincíveit csinálhatjuk faragott kőből, a süvegeket pedig terméskőből vagy téglából. Ha a B. csupán csak mennyezetül szolgál és nem hord egyszersmind terhet (p. kápolnákban stb.), akkor a süvegeket 6 cm. vastag lyukas téglákból is készíthetjük. Ha a B. terhet is hord, kiváltképen a donga-B.-ok, akkor azokat egyszeri vagy kétszeri ponkolással a gyámfalak felé vastagítjuk és meghatározott távolságokban 1-1/2 tégla vastagságnyira kiugró erősbítő ívekkel gyámolítjuk. Donga-B.-okat csak alakzóívek (l. u. o.) segélyével készíthetünk, s ha a donga nagy, ezeket ismét boltozóállványok-kal támasztjuk meg. Kupola-B.-oknak beboltozásához nem kell állás, mert ezeknek zárt gyűrüi önmagukat tartják. Pincetalaj alá, ha az a földárjának vagy áradásoknak van kitéve, néha megfordított süvegboltozatokat alkalmazunk, hogy a viz behatását meggátoljuk. A B.-ok téglakötéseit kupásan vagy fecskefarkalaku boltozással készíthetjük. (B.-ok szerkesztését l. még a hidaknál.)
14. ábra. Etruszk kapu.
A B.-ok szerkesztését már az egyiptomiak és asszirok ismertek (a 13. ábra egy asszir palota csatornáját mutatja). Nagy haladást hoztak a B. építésbe az etruszkok, amennyiben azok már nagy boltozott kapukat (l. 14. ábra) és óriási boltozott csatornákat építettek (l. a Cloaca maximát Rómában). A rómaiak a B.-okat teljes céltudatossággal alkalmazták és épületeikben különösen a donga-, a kereszt- és a kupolaboltozatot használják. A kereszt-B.-ok a csúcsíves stilusban, a kupola-B.-ok az ó-keresztény és a renaissance építészetben, a donga-B.-ok az ujabb hidépítésben jutottak fejlettségük legmagasabb fokára, V. ö. Scheffier, Theorie der Gewölbe (Braupschweig 1857); Culmann, Graphische Statik (2. kiad. Zürich 1875); Dupuis, Traité de l' equilibre des rodtes (Páris 1870); Breymann, Baukonstruktionslehre 1 köt. (5. kiad. Lipcse 1880); Vanderley, Építőszerkezetek könyve, ford. Tankó Sámuel. II. rész (Bpest 1884).
