Casula
Casula (Planeta) miseruha; a kat. papoknak a misemondásnál viselt ruhája, mely, ugy látszik, a római tógából fejlődött ki. Eredetileg bő, redős, ujjatlan, harangalaku köpeny volt, közepén nyilással a fej számára, s a testet sátorként egészen befödte. (Innen neve casula a. m. házacska.) Hogy pedig a papot a szertartásokban ne akadályozza, szokás volt azt oldalt a könyökig felgöngyölíteni és csattal vagy zsinórral megerősíteni. A XIII. sz. vége felé kényelem szempontjából kezdették a C.-t oldalt bevágni, hogy a kéz kidugható legyen. A XVI. sz.-ban a bevágás már oly nagy volt, hogy a C. tulságos eltorzítását megakadályozandó, Borromei Szt. Károly a milanói egyházmegyében kénytelen volt előirni a C.-nak a régit megközelítő alakját, díszítését és méreteit (Barromeo-casula). A copf-stil a mult században még tovább ment a C. kényelmessé tételében, s azt utóljára egészen hegedü- vagy frakkalakuvá tette. A C. anyaga aranyszövet, selyem vagy más drága kelme. A liturgia mai nap a különböző alkalmakra öt szint ir elő: fehéret, vöröset, zöldet, violaszint és feketét; más szin tiltva van, de az aranyszövet, a violaszint és feketét kivéve, valamennyi szint pótolhatja. Szines, kivált jelképes diszítések, paszomántok, hátul széles, függélyes szalag vagy kereszt stb. megvannak a C.-n engedve, de csak ugy, ha az alapszint nem szorítják háttérbe. Adventben és nagyböjtben a misénél segédkező diakonus és szubdiakonus is elől felhajtott C.-t vagy planetát viselnek. A C.-t csak akkor szabad használni, ha a püspöktől vagy az általa megbizott paptól meg van szentelve. Ábránk egy casulába öltözött püspököt mutat.
Casula.
