Iphigeneia
Iphigeneia (Iphigenia), Agamemnon és Klytaimestra leánya. Midőn a görög hajóhad Auliszból szélcsend miatt nem tudott Trójába menni, Kalchas jós kijelenti, hogy a szélcsend mindaddig fog tartani, mig Agamemnon engesztelő áldozatul nem hozza leányát Artemisnek, kit a neki szentelt szarvas lelövésével megsértett. Agamemnon hosszabb habozás után beleegyezik leánya feláldozásába, de Artemis a feláldozás pillanatában elragadja I.-t s Tauriszban papnőjévé teszi; helyette az Artemistől küldött szarvastehenet áldozták fel. Midőn később Orestes Pylades barátjával Tauriszba ment, hogy Artemis képés Athénbe hozza, elfogatott s a fennálló szokás szerint Artemis papnőjének kellett volna őt feláldoznia, de I. felismeri Orestesben testvérét s segítségével szerencsésen megmenekült a két testvér Artemis képével együtt. Ezalatt Elektra azt hallotta, hogy Artemis papnője már feláldozta Orestest; azért midőn találkozik I.-val, meg akarja vakítani, de Orestes megakadályozza benne. Mind a hárman visszatérnek ezután hazájukba, Mikenébe. A monda szerint Artemis I.-t Hekatévé tette vagy pedig örökös ifjusággal ruházta föl s Orsilochia néven Leuke szigetén Achilleussal házasította össze. Egy másik változat szerint meghalt és sirja Megarában van. Az I. név eredetileg valószinüleg Artemis jelzője volt s csak később alkották belőle Artemis papnőjét. Az I.-monda igen el volt terjedve, a költészet és képzőművészet egyenlő szivességgel karolta föl. I. föláldozása számos antik vázafestményen és domborművön látható, hires Timanthesnak Pompejiben talált s a nápolyi muzeumban őrzött képe (l. az ábrát).
Kalchas feláldozni készül Iphigeneiát. Balra a kesergő Agamemnon.
A monda kedvelt tárgya volt a tragikusoknak is; földolgozta Aischylos, Sophokles és Euripides kétszer I. Aulisban és I. Taurosban; Gluck ugyanily cimen két operát szerzett; ujabban földolgozta a tárgyat Racine és Goethe, I. auf Tauris.
