Smithsonit
Smithsonit vagy cinkpát (ásv.), cink-karbonát (ZnCO3), többnyire egy kevés vasat, mangánt, magnéziumot, meszet, sőt ólmot és kádmiumot is tartalmaz. Mészpáttal izomorf, hatszöges rendszerbeli romboéderben, a kristályok aprók, gyakran gömbölyödöttek; leggyakrabban fürtös veséded, héjas, cseppköves, rostos halmazokban, vaskosan, tömött, földes tömegekben. Szintelen, sárga, zöld, barna, szürke, áttetsző vagy átlátszatlan. A S. lapok irányában hasad; k. 5, fs.4,5. Gyakran nagyon igénytelen külsejü, limonithoz hasonló, mert az festi sárgára vagy barnára; elégszer sejtes szerkezetü, amikor sejtes gálma a neve. Igen fontos s a legjobb cinkérc. Régebben, amikor a szfaleritből még nem tudták a cinket kiolvasztani, kizárólag S.-ból olvasztottak cinket. Telében, tömszben, telepben találni többnyire mészkővel és dolomittal kapcsolatban és hemimorfit, galenit és egyéb ércek társaságában. Szép kristályok ismeretesek hazánkban Dognácskáról, Rézbányáról, Kapnikról. Nagyon szép fehér és sárga gömbös, fürtös halmazokat szolgáltat az Altai-hegység. Gálma is a neve, mivel azonban ez a név egyéb cinkércekre is használatos, különösen pedig a hemimorfitre, széngálmának is szokás mondani. Amikor a S. vasat és mangánt tartalmaz aránylag nagyobb mennyiségben, akkor vascinkpát, cinkvaspát és mangáncinkpát is a neve. Mint kagylók kövesítő anyaga is ismeretes.
