hív1
hív1 – ‘szólít, magához int’; ‘valamilyen néven nevez’: Szalai Jánosnak hívják; ‘telefonbeszélgetést kezdeményez’: inkább délután hívjál. Származékai: hívás, hívogat, hívó, hívatlan, hivatott, hivatás, hivatásos, hivatkozik, hivatkozás.
Vitatott eredetű szó. Lehet ősi örökség az uráli korból: szamojéd kierap (‘hív’), ám a túl távoli rokonnyelv tanúsága önmagában nem meggyőző. Más vélekedés szerint a ~ a kíván ige tövének alakváltozata (mint pl. kajla és hajlik); ennek az a gyengéje, hogy a jelentésbeli kapcsolat nem épp kézenfekvő, s a kíván eredete maga is problematikus.
