ábra
ábra – ‘rajz, kép’.
Nyelvújításunk korában született, Barczafalvi Szabó Dávidtól eredő elvonás az ábrázol igéből. A szláv nyelvekben általános obraz (‘kép’) igen korán átkerült nyelvünkbe eredeti jelentésében, s ábráz alakot öltött. Egy idő után azonban, a csatáz, baltáz s hasonló igék analógiás hatására ezt a szót is igének értették, s már Mátyás korából találunk ilyet: Krisztus ábráztassék tibennetek. A 16. században sorra megjelentek a továbbképzett ábrázol, ábrázolat, ábrázat formák, amelyek a mai nyelvérzék számára is az ~ származékaiként hatnak. Lásd még ábrándozik.
