csap1
csap1 – ‘üt, vág: fejbe csap; (le)hajít’: földhöz csap; ‘irányt változtat’: oldalt csap, lecsap a magasból; ‘megrohan’: az ellenségre csap; ‘rendez’: lagzit, mulatságot csap. Származékai: csapás, csapó, csapott, csapkod, csapdos, csapódik.
Ősi finnugor örökségünk: zürjén csapkini (‘dob’), votják csapki (‘üt, tapsol’), vepsze csapan (‘vág’). A rokonnyelvi megfelelők, és így az alapnyelvi szó is hangutánzó volt, a csattanó ütéssel kapcsolatos. Lásd még csapa, csapadék, csapat, csapda, csapinós, csapodár, csápol, csapong, csappan, csapzott, csélcsap, karikacsapás.
