fül
fül – ‘a hallás páros szerve’; ‘külső fül, fülkagyló’; ‘hallás’: jó füle van; ‘tárgy kiálló, fogónak használt része’: a kancsó, a táska füle; ‘könyv külső borítójának behajtott, ismertető szöveget tartalmazó része’: fülszöveg.
Származékai: füles, fületlen, fülel, fülecske, fülész, fülészet.
Ősi finnugor örökség: vogul pil, zürjén, votják pelj (‘fül’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. Korábban fil alakokat találunk, utóbb ez labializálódott. Lásd még figyel, fülke.
