vad
vad – ‘természeti környezetben, erdőn-mezőn élő (állat)’: Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere (Arany); ‘nem nemesített, nem termesztett ‹növény›’: vadzab; ‘természeti állapotában megmaradt’: vadvíz; ‘primitív, civilizálatlan, természeti (törzs, nép, ember)’: vad népek; ‘bősz, indulatos, könnyen dühödő ‹ember, állat›’; ‘féktelen, heves ‹indulat›’: vad harag, vad kacaj; ‘zord, félelmetes ‹táj›’; ‘nem törvényesített’: vadházasság. Származékai: vadas, vadász, vadászik, vadászat, vadul, vadít, vadító, vadóc, vadonc.
Ősi örökség az ugor korból: vogul unt, osztják uont (‘erdő, vadon’); az nt ⇨ d megfelelés szabályos, lásd ad, hód, lúd, tud. A jelentés ‘erdő’ ⇨ ‘erdőben élő’ ⇨ ‘nem szelidített’ ⇨ ‘kiszámíthatatlanul viselkedő’ úton fejlődött, akárcsak a francia sauvage (‘vad’) szóban, amelynek forrása a latin silvaticus a silva (‘erdő’) nyomán. Lásd még vadon, vadonatúj.
